Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 20. szerda, őszi ülésszak 16. nap (334.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék hozzá kapcsolódó véleménye általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
1127 Azt hiszem hogy a '94es költségvetés, amely előttünk fekszik, egy mérleg is egyben, nemcsak egy számhalmaz, amely azt tartalmazza, hogy jövőre milyen bevételekkel és milyen kiadásokkal számol a Kormány, hanem mérlege az elmúlt évek gazdaságpolitikájának. Mérlege annak a folyamatnak, amelyik elvezetett egy olyan helyzetbe, amit én nemes egyszerűséggel válságos vagy válsághelyzetnek merek nevezni. Megpróbálom bebizonyítani, hogy miért. A helyzet az, hogy az előttünk fekvő kötet más szempontból is fölvet műfaji problémát. Főpróbáról beszéltem, hiszen a harmadik felvonás teljes forgatókönyve nincs a kezünkben. A miniszter úr expozéjában hallottuk, hogy egy 100 milliárd forintos deficitnövelő csomag előterjeszt ésére még sor fog kerülni, és tudjuk azt, hogy jó néhány olyan megállapodás született a költségvetés tervezetének benyújtása óta, amelyeket vissza kell csatolni egyéb pontokon is a költségvetésre. Tehát ma nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a felvonást l ejátsszuk, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy akár módosító indítványokat nyújtsunk be a '94es költségvetés jelenleg ismert tervezetéhez, hiszen a változtatásokat mindenekelőtt a Kormány részéről kellene elvárni. (11.30) Szeretném hozzátenni, hogy a vál toztatások nemcsak abból a néhány felsorolt okból származnak, amit miniszter úr elmondott az expozéjában, hanem abból is, hogy a helyzet lényegesen rosszabb, mint mikor a költségvetés tervezete készült. Az első félévben — és ezt bevallja az előttünk fekvő anyag — válság volt a mezőgazdaságban, és válságjelenségek voltak az iparban, illetve egyes iparágakban, konkrétan beszél arról az előttünk fekvő tervezet, hogy válságkezelésre van szükség. A második félév eddigi eseményei bebizonyították azt, hogy a válsá g kiterjedt más szférákra is. Bár Kádár Béla miniszter úr már tavaly május óta sorozatosan hívta fel a figyelmet arra, hogy az exportfolyamatok nem úgy alakulnak, mint ahogy ez várható lett volna 1992 ismeretében, de úgy látom, hogy a Kormány csak a legutó bbi hónapokban kezdett komolyan odafigyelni arra, hogy az export fokozása érdekében nagyon sok lépést kellene tenni. Azt hiszem, az odafigyelés már megvan, az intézkedések messze nem elégségesek, az export visszaesései szintén válságjelenségeket mutatnak, és ezzel összefüggésben a nemzetközi fizetési mérlegünk sokkal rosszabbul fog alakulni, mint ahogy ezt a költségvetés benyújtása előtt feltételeztük, és mint amivel a Kormány a költségvetés tervezetében számolt. Ez szintén egy olyan folyamat, amelyet a pót kötetben — feltételezem — vissza kell csatolnia a Kormánynak, és ennek kapcsán jelentős változtatásokat kell végrehajtani. Válságba került a magyar bankszféra. Nem új a válság, ennek jeleit előre lehetett látni. Ma csak annyit tudunk a Kormány által eddig nyilvánosságra hozott hírekből, hogy a bankprivatizáció lényegesen rosszabbul megy, mint ahogy ezt korábban a Kormány elképzelte, és ennek az oka kimondottan az, hogy a bankszféra sokkal rosszabb helyzetben van, mint amilyenben volt, és mint amilyenben — s zerintem — lehetne. A miniszter úr expozéja után viszont el kell mondanom, hogy még egy területen lényegesen nagyobb a válságjelenség, mint amivel számolt a költségvetés benyújtásakor. Azt hiszem, hogy erre különösen nagy figyelmet kellene fordítani. Az IM Ffel folytatott tárgyalásokról szóló hírek alapján úgy tudta a tisztelt Ház vagy legalábbis az ellenzéki képviselők, hogy 270 milliárd forint körüli hiány az, ami elfogadható a nemzetközi szervezeteknek arra vonatkozóan, hogy a jövő évet kellő módon finan szírozzák. A 350 milliárd forintra bejelentett, megnövekedett várható deficit finanszírozásáról egyelőre felénk nem szól a fáma. Abban az esetben, ha a háttértárgyalásokon nem született megállapodás az IMFfel a megnövekedett deficit finanszírozásával kapc solatos elképzelésekről, akkor olyan helyzetbe kerülhet az ország, hogy a jövő évben nem tud nemzetközi hitelekhez jutni, vagy legalábbis nagyon kedvezőtlen feltételekkel tud. A Nemzeti Banknál felhalmozott 55,5 milliárd dollár volumenű tartalékok felélés ére részben az idei rendkívül kedvezőtlen külkereskedelmi viszonyok következtében, részben a jövő évi hitelfelvételek elcsúszása következtében nagy részben sor kerül,
