Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 20. szerda, őszi ülésszak 16. nap (334.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék hozzá kapcsolódó véleménye általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VARGA ZOLTÁN (független)
1123 Nem zárjuk ki annak lehetőségét, hogy a jövő évre tervezettnél nagyobb költségvetési hiány alakuljon ki, de természetesen azzal a feltétellel, hogy a következő években drasztikus mértékben csökkenhessen a költségvetés hiánya. Az államháztartás h iányának finanszírozását a belföldi lakossági megtakarítás — annak csökkenése miatt is — egyre nehezebben teszi lehetővé, másrészt a következményei ismertek, és a továbbiakban tarthatatlanok. A belföldi hitelkamatok szintjének érdemi csökkentése nélkül a g azdaság befékezett marad, a hiányfinanszírozást ennek alapján csak megfelelő kondíciójú külföldi hitel felvételével lehetne megoldani. (11.10) Tisztelt Ház! A terápiát illetően kevés javaslat hangzott el, és tulajdonképpen én sem tudok sok olyan megoldást javasolni, amelyik ebben a nagyon nehéz, mármár válságos helyzetben felcsillantana egy gyors vagy akár hosszú távú, lassabb gyógyulást is. Amit azonban mégis el szeretnék mondani: 1990ben a frakció számára egy szórólapon javasoltam néhány megoldást az ak kori nehéz problémákkal kapcsolatban. Ezek között egy mondatom úgy szólt: "Meg kellene vizsgálni egy Marshallprogramhoz hasonló nemzetközi beavatkozás lehetőségeit." Ennek érdekében a keleteurópai országok közös összefogása volna szükséges, hogy ne verse nyeztessenek bennünket a reménytelenség mókuskerekében, hanem próbáljunk meg józanul szembenézni azokkal a problémákkal, melyekről ma nem illik vagy nem szabad beszélni. Ezek közül az egyik az adósság, a nemzetközi adósságok visszafizetésének a kötelezetts ége, illetve a lehetősége. Ki merem mondani azt, amit a Kormány soha nem fog megtenni, hogy pontosan tudják, az adós is és a kölcsönadó is, hogy ezt a kölcsönt mi visszafizetni — nem Magyarországról beszélek, hanem a keleteurópai adós országokról — nem tu djuk. Nem tudjuk abban az esetben, ha közben nem kapunk olyan megfelelő, egyéb támogatási lehetőségeket, melyek esélyt adnak arra, hogy az infrastruktúra, az elmaradott környezetvédelem, szociálpolitika, jövedelmi viszonyok megfelelő módon beindítsák a vál lalkozó szellemet, megfelelő módon esélyt adjanak arra, hogy valóban a piacgazdaság felé mozdulhassunk el. Nagy hiba volt azt hinni, hogy a piacgazdaság megteremtésének elsődleges feltétele a privatizáció. Hölgyeim és uraim! Úgy gondolom, a piacgazdaság ér dekében mindenekelőtt azokat a tárgyi, infrastrukturális feltételeket kell megteremteni, amelyek nélkül nem működnek a világon sehol a gazdaságok. Szeretném elmondani, hogy a bankhitelek a jelenlegi formában szinte működésképtelenek, a vállalkozások nagy r észe meg sem próbálkozik belföldi bankhitelek felvételével a meglévő kamatpolitika és a meglévő követelmények miatt. Egy jellemző történet: megkérdeztem egy bankszakembert, hogy abban az esetben, ha valahol Orosháza környékén gyémántmezőre bukkanna néhány vállalkozó, és ehhez komoly szakmai és egyéb hozzáértő csapatot tudnának felmutatni, kaphatnánake erre megfelelő hitelt? A válasz az volt, hogy sajnos, nem, csak abban az esetben, ha a hitel összegének bizonyos százalékát — tehát másfél- vagy kétszeresét — kitevő ingatlanokat vagy készpénzt tudnának felmutatni. Ez azt jelenti, hölgyeim és uraim, hogy ma Magyarországon nemigen található olyan vállalkozó, aki komoly eséllyel egy igazán jó és gyorsan megtérülő vállalkozást beindíthatna bankhitelek segítségéve l. Megoldásokat ígértem. Az egyik ilyen megoldási lehetőség talán az lenne, hogy egy pártpolitikától mentes szakértői csapat kellene, hogy ezt a helyzetet, a válságra utaló jelenségeket, amik ma a magyar államháztartás körül megjelentek, elemezze, és legjo bb tudása szerint javaslatokat tegyen a Kormánynak és az Országgyűlésnek a további teendőket illetően. A másik: ez a gazdaságstratégiai bizottság természetesen megvizsgálhatja azt, hogy a külföldi államadósság kérdésében nem volnae lehetséges az a módozat , miszerint a minden évben kifizetésre kerülő közel 5 milliárd dollárból legalább egy bizonyos százalékot visszautaltatnának a magyar infrastruktúra fejlesztése céljából, és ezzel egyrészt eleget tennénk a kötelezettségvállalásunknak is,
