Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 20. szerda, őszi ülésszak 16. nap (334.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék hozzá kapcsolódó véleménye általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VARGA ZOLTÁN (független)
1121 lehetne. A tervezet egyszerűen oldja meg a kérdést, amikor feltételezi, hogy mind az export, mind a belföldi ker eslet növekedésének megvannak, illetve 1994re megvalósulnak a feltételei. (11.00) Semmi sem támasztja alá a külső és belső kereslet élénkülésére vonatkozó elméletet. Az 1993. évi gazdasági helyzet éppen annyival rosszabb a tervezettnél, mint a korábbi két évben is volt. Gyakorlatilag semmilyen pozitív gazdasági jelenség nem támasztja alá az 1994. évi elképzeléseket. A gazdasági teljesítmény nem javul, a vállalkozások jövedelempozíciója legjobb esetben stagnál, de például a mezőgazdasági vállalkozóknál kimo ndottan romlik. 1993 első fél évének tényszámai semmilyen tekintetben nem alapozzák meg az 1994. évi kormányzati elképzeléseket. A statisztikai adatok alapján a beruházások továbbra sem növekszenek; az import tömegének és szerkezetének alakulása sem alapoz meg teljesítmény, illetve exportnövekedést. A tényleges munkanélküliség egyre növekszik, a lakosság reáljövedelme és megtakarítása csökken. Az 1993. évi helyzet, a költségvetés idei hiánya rosszabb lett, mint azt az elfogadott pótköltségvetés tartalmazta . Ugyanakkor az 1994re tervezett bevételek túl, míg a kiadások alábecsültek, vagyis a jövő évre tervezett költségvetési hiány sem lesz tartható. Régóta ismeretesek a privatizációval kapcsolatos problémák, ennek ellenére a jövő évi bevételekben olyan nagy ságrenddel szerepelnek a privatizációs bevételek, amely nem teljesülhet. Szeretnék néhány szóra megállni itt. Én úgy gondolom, hogy a privatizáció témájában mintha feledésbe merült volna annak a vitának a konklúziója, amikor itt többen hangsúlyoztuk a Parl amentben, hogy a privatizáció során nem szabad a privatizációt egyetlen célként kezelni, csak eszközként, amely lehetőséget teremthet arra, hogy a magyar gazdaság bizonyos halódó területei újra életképesekké és működőképesekké váljanak. Ezzel szemben a fel gyorsított privatizáció a mai értelmezésben nem kevesebbet igényelne és nem kevesebbet ígér, minthogy ezek a bevételek, amelyeket a privatizációs folyamatban a magyar államháztartás elkönyvelhet, sokat segíthetnek a magyar gazdaság bajain. Hadd próbáljam e gy példával megvilágítani: Miközben örvendezhetünk esetleg azon, hogy sikeresen eladunk egy áruházláncot, utána csodálkozva nézhetjük, hogy bezár két ruhagyár és bezár három cipőgyár Magyarországon amiatt, mert elveszítette egyetlen felvevőpiacát az említe tt áruházlánc értékesítésével. Természetesen a privatizációs folyamat folytatódhat az említett ruhagyárak, illetve cipőgyárak értékesítésével, csakhogy az ára, értéke ebben az esetben, a piac elveszítése miatt körülbelül tizedére vagy 20%ára fog lezuhanni . Éppen ezért mindig érdeklődéssel figyelem, hogy milyen számadatok alapján tervezi a Kormány a privatizációs bevételeket, hiszen nem mindegy, hogy piacát elveszített vagy éppen új piacokhoz jutott gyárakról, vállalatokról vane szó ebben az esetben. Még e gy fontos mozzanat a privatizációról: Abban az esetben, ha Magyarországon nem kötünk ki szigorú feltételeket a munkahelyek megőrzése érdekében, akkor a munkanélküliség további növekedésével egy ütemben azt jelenti, hogy a piacok elveszítésével együtt a Kor mány, az ország külön kiadásokat kell hogy finanszírozzon a munkanélkülijáradékok és a különböző szociális juttatások szerint. Ennek ellenpéldájaként hadd mondjam el, hogy Németországban a privatizáció végrehajtását oly módon ké pzelik csak el, hogy amennyiben a privatizációt végrehajtó, tehát a vállalatot megvásároló tőkés egyetlenegy munkahelyet is megszüntet a korábbiak közül, 70000 márkát köteles az államkasszába befizetni. Úgy gondolom, ideje lenne a privatizáció gyorsítása h elyett a privatizáció ésszerűsítéséről beszélni, arról, hogy lehetségese és hogyan tudunk a privatizációs folyamat szükségességét elismerve, mégiscsak munkahelyeket megtartani, és mégiscsak működőképes vállalatokat bocsátani a privatizáció rendelkezésére.
