Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 20. szerda, őszi ülésszak 16. nap (334.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék hozzá kapcsolódó véleménye általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VARGA ZOLTÁN (független)
1120 Az előzőktől eltérően viszont egyáltalában nem szerepel a költség vetésben a földkiadó és a földrendező bizottságok támogatása az előirányzatok között. Ez sürgős pótlásra szorul. Kedves képviselőtársaim! Befejezésül: jó érzéssel hallgattam annak idején Kupa Mihály pénzügyminiszter úrtól az 1993. évi költségvetés vitájába n azon megjegyzését, hogy a mezőgazdaság ügyét is helyre kell tenni. Most, az 1994. évi miniszteri expozéban Szabó Iván miniszter úr erőteljesen hangsúlyozta, hogy a kiemelt feladatok között szerepel az agrárgazdaság is. Örülnék a pénzügyi kormányzat ilyen irányú állásfoglalásának, szeretnénk, ha ez a költségvetésben számokban is megjelenne. A megfelelő módosításokat a frakció időben be fogja nyújtani. Kérjük ehhez az Országgyűlés jóakaratú támogatását. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach A lajos) : Köszönöm szépen. Következik Varga Zoltán független képviselő úr. Felszólaló: Varga Zoltán (független) VARGA ZOLTÁN (független) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hallgatva az 1994. évi költségvetés általános vitáját, felötlött bennem egykori olvasmányom, az európai orvos visszaemlékezése arra, midőn nagybeteg afrikai kezeltjének egy hozzátartozója megjelent a szobában, és a súlyos beteg rokon körül vad, varázslatos táncba fogott, érthetetlen varázsszavakat kiabált. Az orvos, midőn kimerült a hozzátartozó, meg kérdezte tőle, hogy miért teszi ezt, s ő a maga módján teljes természetességgel válaszolt: kötöznivaló bolond lennék, ha nem próbálnám meg. (Derültség.) Úgy gondolom, hallgatva a diagnózisokat ellenzéki és kormánypárti hozzászólók részéről, számunkra úgy t űnik, hogy soha ilyen depressziós diagnózis a nagybetegről nem állt össze. A legszomorúbb ebben, hogy hiányzik már az a fajta tűz is az ellenzéki oldalról, amely lehetőséget adott volna arra, hogy valamiféle váltást, iránymódosítást találva jobb, kedvezőbb gyógyulást ígérjen az országnak, a nemzet gazdaságának. 1993 októberében vagyunk, és — nagyon fontos dátum — a második sikertelen oroszországi puccs után vagyunk. Úgy hiszem, ezek a diagnózisok, ez a depressziós hangulat nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a könnyen feledésbe merülhető külpolitikai tényt; azt, hogy nemcsak rólunk van szó, nemcsak az ország háztartásáról, hanem KeletEurópa olyanfajta lehetséges jövőképének elveszítéséről, amelynek következményei beláthatatlanok lehetnek. 1990ben, amikor az első költségvetés készült — és abban az évben talán folyamatosan is, mondhatjuk — , nem történt meg egy fontos lépés, kormánypártiak és ellenzékiek mással voltunk elfoglalva. Ezt a fontos lépést egész egyszerűen úgy lehetne nevezni, leltárkészítés az államh áztartásról, leltárkészítés arról, hogy hogyan is állunk, hol tartunk, mennyi a belső, mennyi a külső adósságunk, mekkora a visszaesés üteme; hiszen a '70es évek közepétől kezdve tudnivaló volt, hogy a visszaesés oly nagy mértékben indult meg az országban , hogy 1990ben már csak azt kellett volna regisztrálni, hogy hová juthatunk ebből a zuhanórepülésből. Ez a leltárkészítés elmaradt, és nem csak a költségvetés szempontjából, de különösen nagy problémákat jelenthet az állami vagyon leltárának hiánya miatt, hiszen miközben a privatizáció folyamata és felgyorsítása látszik talán az egyetlen vagy majdnem egyetlen gazdasági stratégiának a Kormány részéről, ezenközben nem tudjuk pontosan, hogy mekkora és milyen vagyont szeretnénk privatizálni. Ezek a problémák m ára nyilvánvalóan olyanfajta nehézségeket okozhatnak, amikor már a meglévő gazdasági hiány, a meglévő költségvetési hiány, a belső adósság és a külső államadósság kérdésében csakugyan nem találni olyan receptet, amelyik azzal biztatna bennünket, hogy van r emény a gyógyulásra. A költségvetés tervezete szerint a kormányzati gazdaságpolitika 1994ben az egészséges gazdasági növekedés feltételeinek megteremtésére helyezi a hangsúlyt. Ezt a feladatot, sajnos, a jelenlegi állapotból, egy egészségtelen gazdasági v isszaesés állapotából kellene megoldania. A gazdasági növekedés alappillére az exportképesség fejlődése, illetve a belföldi kereslet növekedése
