Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 20. szerda, őszi ülésszak 16. nap (334.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék hozzá kapcsolódó véleménye általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÓSA ANDRÁS (Kisgazda)
1119 A finanszírozás javulása hozzájárulhat a birtok- és üzemi viszonyok rendezéséhez, a gazdasági rendszerváltozás pozitív folyamatainak erősödéséhez. Ennek kapcsán fontosnak tartom azt is hangsúlyozni, hogy — véleményem szer int — végül is az lesz a vidék bankja, amelyik képviseli a mezőgazdasági termelők anyagi érdekeit, támaszkodva az állam kamatpreferenciájára is és kedvezőbb feltételeket teremt a hiteleket igénybe vevőknek. Tisztelt Ház! Az előző témához szorosan kapcsolód ik az a mindenki előtt ismert tény, hogy a '80as évek végére még a nagyüzemekben is fizikailag és erkölcsileg teljesen elhasználttá vált a gép- és eszközrendszer. A kistermelők felszereltsége — sajnos — még ennél is rosszabb, és a meglévők zöme is igen ke zdetleges, barkácsolt eszközként funkcionál. Az átalakuló birtokviszonyoktól nem várható eredmény, ha azt nem követi a magántulajdonosok anyagi, eszköz- és gépi hátterének a megteremtése. Ismerve a mezőgazdaságban az egyre csökkenő családi felhalmozásokat és a romló anyagi körülményeket, ez csak akkor mozdulhat ki a holtpontjáról, ha a jövedelemszerzés esélyeihez igazodó alacsony hitelhez jutnak a magántermelők. Következésképpen a modernizációnak ez a napjainkra már elodázhatatlan követelménye kamattámogatá s nélkül egyszerűen elképzelhetetlen. Ezért szükségszerű a reorganizációs támogatások növelése, amelyek kedvezményezett hitelek mellett nagyobb arányban élnének a vissza nem térítendő állami támogatással. (10.50) Az agrárfelsőoktatásnak a Művelődési és Kö zoktatási Minisztériumhoz kerülése, ami az agrárszakemberek körében messzemenő ellenérzéseket váltott ki, máris veszteségeket okoz ezekben az intézményekben, mert 1994ben nem kaptak (sic!) egy fillért sem minőségi fejlesztésre, miközben velük szemben újab b és újabb minőségi igények fogalmazódnak meg. A költségvetés csupán a hallgatói létszám növekedését és a tangazdaságok létesítésének költségeit ismerte el. Magyarázatként felidézem, hogy az agrárfelsőoktatási intézmények irányítási tekintetben ugyan már 1993 szeptemberétől kikerültek a Földművelésügyi Minisztérium hatásköréből, de a költségvetés még 1994ben is itt szerepelteti a rájuk vonatkozó összegeket. Az előzőknél jóval problematikusabb az, hogy "a nagy egyúttal jobb" centralizációs törekvések jegyé ben a valamikori magyarországi tájakhoz igazodó agrárkutatóintézetek egy részét az egyetemekhez csatolták, olyanokat, mint a gazdag tapasztalatokkal rendelkező Fleischmann Rudolf kompolti kutatóintézet vagy a szőlészeti és borászati kutatóintézet és így t ovább. Ezeket célszerű lenne az irányítás tekintetében leválasztani az egyetemekről és a Földművelésügyi Minisztérium keretében működtetni a továbbiakban is, mert egyszerűen nincs elegendő kapacitású termelésfejlesztési, tájékoztatási, szaktanácsadási fela datokat ellátó intézmény a Földművelésügyi Minisztérium hálózatában. Egyébként is, ha a kutatóintézetek leválnak az egyetemekről, ez nem zárja ki, hogy a kölcsönös érdekek alapján a kutatók és az oktatók integrált kutatásokat folytassanak. Tisztelt képvise lőtársaim! Nem szorul különösebb bizonygatásra az erdők sokoldalú szerepe ebben a körben. A gazdasági haszon mellett, azt nem alábecsülve, nem lényegtelen az ember és környezete, az egészséges élet feltételei szempontja sem. Sajnos az aszály és más károkoz ók az erdőt sem kímélték, és ezért megemelkedtek az erdőfenntartási költségek, miközben csökkentek a bevételek, továbbá az erdőszerkezet átalakítása már az előző években elmaradt a kívánalmaktól. Ha az 1994. évi erdőtelepítési előirányzatot 600 millió fori ntról sikerülne legalább 1 milliárd forintra emelni, akkor utódaink továbbra is több mint 5000 hektár erdőtelepítés áldását és hasznát élvezhetnék. Végezetül megemlítem, hogy a támogatások között szerepel olyan 5 milliárd forint, amelyre két megjegyzés von atkozik. Az infrastrukturális alap címén bekövetkező növekedés csupán azt jelenti, hogy 1 milliárd forint a Pénzügyminisztériumtól a Földművelésügyi Minisztériumhoz kerül. A mezőgazdasági fejlesztési alap az ÁV Rt. privatizációs bevételeiből és az adózott nyereségből kerül ki. Az Állami Számvevőszék szerint nem valószínűsíthető, hogy ezek a privatizációs bevételek 1994re teljesülnek, így tehát más forrásból kell ennek a fedezetét garantálni.
