Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 20. szerda, őszi ülésszak 16. nap (334.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék hozzá kapcsolódó véleménye általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÓSA ANDRÁS (Kisgazda)
1118 semmiképpen sem lesz elegendő, és már most gondolni kell arra is, hogy ez az igény nem elégíthető ki más fej ezetcímek vagy alcímek rovására, mert a mezőgazdaság további elvonásokat nem képes már tolerálni. Az agrárintézmények költségvetése során szólnom kell az állat- és növényegészségügyi helyzetről is, ennek pénzügyi vonatkozásairól. Ezzel nemcsak az Európai Közösséghez való közeledésünk, hanem jól felfogott érdekünk miatt is foglalkoznunk kell. Az 1994. évi költségvetésben a szóban forgó szakigazgatási intézetek kiadásaiban nagy súllyal szerepelnek a saját bevételek, amelyeknek a teljesítése az 1993. évi tapa sztalatok miatt sem valószínűsíthető. A bevételeket az export, a vágások visszaesése, a vállalkozások fizetésképtelensége csökkenti, miközben a karanténköltségek újabb terheket jelentenek. Állandó fenyegető veszélyük miatt fontos a járványok megelőzése és a védekezés is. Hasonló a helyzet a növényegészségügyben is. Ezért véleményem szerint indokolt az állategészségügyet 4500 millió forint, a növényegészségügyet pedig további 200 millió forint többlettámogatásban részesíteni. A mezőgazdaság üzemi rendszerén ek átalakulásával újra földtulajdonhoz jutott, egyénileg önállóan vagy kisebb társasvállalkozásokban gazdálkodni szándékozók és a régebben úgynevezett kistermelői réteg magára utalva keresi lehetőségeit, megélhetését a kibontakozó új körülmények közepette. Helyzetüket nemcsak a tőke és az eszköz, valamint a szakmai és piaci ismeretek hiánya nehezíti, nemegyszer ijesztővé teszi, sőt kilátástalanná. A változatokon gyorsan javíthatna a falugazdászrendszer — amelyre vonatkozóan elképzelések vannak — kiépítése. A falugazda helyközelben lakva, megfelelő tekintéllyel rendelkezve, azonosulva a vidékkel, a magángazdálkodással, kiigazodva az ellentmondásos piaci viszonyokban, a helyszínen segíthetné tanácsokkal és példákkal a termelőket. A témakörhöz készített kalkulá ciónk szerint mintegy 2000 főt kellene alkalmazni a megyei földhivatalok szervezése és irányítása mellett, de véleményem szerint 1994ben 200 fő beállításával ajánlatos számolni. Ennek természetesen pénzügyi feltételei is szerényebbek, mert a költségvetési vonzata arányosan csökken az előbbi számhoz viszonyítva. Itt említem meg, hogy a földművelési hivatalok megalakulása óta gondot jelent a munkatársak alacsony bére, a köztisztviselői törvény besorolási kulcsszámát tekintve a dolgozók jelenlegi beállási szi ntje 4050% között van. Ezen feltétlenül javítani szükséges, ennek megoldását az 1994. évi előirányzatban kell biztosítani. A földhitelintézetek és a vidék bankjának hiánya állandóan visszatérő probléma az agrárkörökben és az irányítási szférá ban egyaránt. Ezt úgy aposztrofálják, mintha ezek megléte minden bajt orvosolna. A földhitelintézetek valójában a földtulajdonrendezés befejezése, a földforgalom megindulása nélkül eleve nem válthatják be a hozzájuk fűzött reményeket, de itt számolni kell a falusiak jelzálogtól való félelmével is, hiszen éppen elég szépírás foglalkozott a dobravert paraszti és más birtokokkal. A vidék bankjának és a jelzáloghitel megteremtésének, valamint működtetésének kiemelt jelentőségét a költségvetésben a XV., a földm űvelésügyi minisztériumi fejezet is hangsúlyozza. Természetesen tisztában vagyok ennek fontosságával, és rendkívüli módon sajnálatosnak tartom, hogy különféle érdekütközések miatt mind ez ideig nem sikerült ezt megteremteni, de meg kell jegyeznem, hogy a v idék bankja — legyen az bár szövetkezeti alapon működő — csak akkor válthatja be a hozzá fűzött reményeket más bankokhoz képest, ha kedvezőbben tud hiteleket nyújtani, ahogy ez sok fejlett ipari országban is történik. Ha a takarékszövetkezetek látják el a vidék bankjának feladatkörét, akkor előnyösebb hitelekhez csak az esetben juttathatja tagjait, ha más bankokhoz képest olcsóbban működik, és az állam kamatkedvezménnyel támogatja a vidék bankjának működését. A banki konszolidáció ugyan kedvezőbb helyzetet teremt az agrárfinanszírozás javulásának, mégis úgy gondolom, hogy a mezőgazdasági termelés finanszírozásával foglalkozó bankhálózatok csak költségvetési támogatással tudnak végrevalahára elindulni és ezért a költségvetésben erre gondolva jelentős további összegeket célszerű meghatározni.
