Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 20. szerda, őszi ülésszak 16. nap (334.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék hozzá kapcsolódó véleménye általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
1115 Tehát csaknem 70 mill iárd forinttal nagyobb a jövő évre tervezett államháztartási hiány most, mint amennyi volt korábban, és az ország nemzetközi fizetési mérlegének ez évre előrejelzett hiánya szinte hétről hétre emelkedik most már, lassacskán eléri a 3 milliárd dollárt, ami — becses figyelmükbe ajánlom — több, mint amennyi Magyarország eddigi története során bármelyik két év összesített hiánya volt, ha jól emlékszem az adatokra. Veszélyes dolog a választásokra készülve überolni a Kormányt, veszélyes akár kis összegben is über olni, akár kis összegben is még egy kis könnyű költekezést ígérni. Aki azt gondolja, hogy a hiány növelhető, az mondja meg — kérem, mondja meg — , hogy miből kívánja azt finanszírozni! A lakosság nettó megtakarításai az elmúlt év első felében 145,6 milliárd forintot tettek ki, az idén az I. félévben 97,1 milliárd forintra, azaz 34%kal csökkentek. Ezek a megtakarítások, amelyeknek a növekedését nem lehet előre jelezni — nem tudom, hogy milyen alapon lehetne előre jelezni — , messze nem elegendőek a hiány fina nszírozására, ráadásul a vállalkozások hitelezésére is kellene, hogy jusson belőle. Így marad a külföldről való finanszírozás lehetősége. Hazánk nemzetközi hitelképessége ma elég jó. Azonban mindannyian, akik tárgyaltunk azokkal az intézményekkel, amelyek hazánk hitelképességét minősítik, tudjuk, hogy ez a hitelképesség csak addig jó, amíg korlátozott, ellenőrzött, nem növekvő a hiteligény. Hitelképességünk megrendíthető, például éppen azzal, ha lemondunk államháztartásunk hiányának szigorú korlátok között tartásáról. A hitelképesség helyreállítása pedig — kedves képviselőtársaim — már az új kormány gondja lesz, mégpedig rendkívül súlyos gondja lesz. Egyébként hadd jegyezzem meg, hogy a Budapest Bank most készült gazdasági előrejelzése azt mondja — és azt hi szem, alapos okkal mondja azt — , hogy szinte napi feladattá válik '94től a külföldi adósság menedzselése. Tehát a helyzet egyáltalán nem lesz ebben a tekintetben könnyű. Persze nemcsak hitel van a világon, és elvileg az is elképzelhető, hogy külföldi forr ások nem hitelformában, hanem támogatásként vagy közvetlen külföldi tőkeberuházásként kerülnek be jelentősen növekvő mennyiségben az országba és tehetők az állami túlköltekezés forrásává. De azért itt is legyünk óvatosak! Az elmúlt héten egy ENSZszakértői tanácskozáson vettem részt Genfben, együtt több fejlődő ország pénzügyminiszterével. A feketeafrikai országok a miénknél is sokkal súlyosabb gondokkal, gyakran tömeges éhinséggel küszködnek. A nyugati támogatás és segély túlnyomó részét ők kapják, és mos t a nyugati országokban is kedvezőtlenül alakuló gazdasági folyamatok miatt — mint ezt egyébként a nemzetközi statisztikák is mutatják — ők is kevesebbet kapnak, mint amennyit kaptak az 1980as években. Ezen a területen tehát mi aligha számíthatunk csodákr a. Akkor marad még a közvetlen külföldi tőkeberuházás. Az ilyen beruházások jelentőségét én nagyon nagyra tartom, én is úgy gondolom, hogy az évi másfél milliárd dollár körüli összeg, amely ráadásul ebben az évben talán valamelyest csökkenni fog, megfelelő körülmények biztosításával növelhető és növelendő. (10.30) Azon azonban meglepődöm, ha valaki nagyságrendi növelésről beszél. Hiszen tudni kell, hogy itt versenyben vagyunk az újabban liberalizáló, a külföldi tőke számára egyre vonzóbb latinamerikai és a gyorsan fejlődő délkeletázsiai országok csoportjával. Részesedésünk a tortából lényegesen aligha növelhető. Gazdaságunk méreteihez képest tulajdonképpen ma is meglepően magas, tisztelt képviselőtársaim. 1991ben — itt az adatokat az Economistban nemrégib en megjelent tanulmányból idézem — Mexikóban a bruttó belföldi termelés, tehát az úgynevezett GDP 1,7%ának megfelelő mennyiségű közvetlen külföldi tőkeberuházás valósult meg. A megfelelő adat Venezuelában — ez egy olajország, amelynek nagy kincs, hogy van olaja, és arra nagyonnagyon figyelnek — 3,6% volt. Thaiföldön, amely rendkívül dinamikusan fejlődő ország, 2,2%. DélKoreában mit gondolnak, mennyi volt? 0,4%.
