Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 20. szerda, őszi ülésszak 16. nap (334.) - Napirend előtti - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
1102 Szót kért Salamon Lá szló bizottsági elnök mint érintett. Tehát nem vitát nyitok a kérdésben, ügyrendi kérdésben nincs vita, de Salamon László bizottsági elnökként mint érintett, kért szót. Elnök urat illeti a szó. Napirend előtti felszólaló: Dr. Salamon László, az alkotmányüg yi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság elnöke SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Már a múltkori alkalommal, amikor G. Nagyné Maczó Ágnes képvi selőtársunk ebben a kérdésben napirend előtt felszólalt, gondolkodtam azon, hogy szót kérek. Nem tettem, mert én mindig azon az állásponton vagyok, vagy az a törekvésem, hogy a felesleges vitákat mellőzük, és úgy éreztem, hogy akkor a megszólalásom felesle ges. De most már másodszor éri elnök úr személyét támadás ebben az ügyben. ELNÖK (Szabad György) : És az általa képviselt elveket, ha szabad közbeszólnom. (Mádai Péter: Akkor ki is mehetünk? — Közbeszólások: Mi ez, párbeszéd? — A Házszabály elveit.) SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: És úgy gondolom, hogy ez azért is abszolút méltánytalan és méltatlan, mert elnök úr véleményét — mint ez ismeretes, és már itt ebben a Házban többször elhangzott — és intézk edését két bizottság, az alkotmányügyi és az ügyrendi bizottság véleményére alapozta. Az egyik dolog, amit megjegyeznék, a Zacsek képviselő úr által használt "önkényes" jelző. Szabadjon megjegyeznem, hogy ez még akkor is indokolatlan és méltatlan jelző len ne, ha netán a két bizottság elfoglalt jogi álláspontja és arra alapítottan az elnök úr intézkedése netán nem lenne helyes. Tudniillik önkényes az, ha valaki a hatáskörén túllép. Márpedig az elnöknek a saját személyében egyedül is joga van, sőt kötelessége az ilyen fölmerülő kérdésekben dönteni. Ez a döntés lehet jó, vagy lehet rossz, de semmiképpen sem önkényes. Ez az egyik megjegyzésem. A másik: elnök úr nagyon helyesen utalt arra, hogy a jognak az a természete, hogy az élet összes felmerülő variációira n em tud egyenes, kifejezett, tételszerű választ adni. A jog jellegénél fogva normaként, elvont, absztrakt szabályként jelenik meg, az esetek pedig mindig konkrétak, konkrét feltétellel, konkrét jellemzővel. És nagyon sokszor előfordul az, hogy a norma nem a d, a leírt norma nyelvtani értelemben egy egyenes, egyértelmű és igennel, nemmel kifejezésre juttatható választ adott jogi problémára. Ez természetes tulajdonsága a jognak, emiatt létezik a jogértelmezés elnevezésű folyamat vagy tevékenység, amit a jogalka lmazónak nagyon sokszor igénybe kell vennie. (9.20) A jelen esetben is az fordult elő, hogy arra nincs a Házszabályban külön kifejezett rendelkezés, hogy mit kell tenni akkor, ha két olyan párt akar frakciót alakítani, amelyek országgyűlési választáson nem mérettek meg, és amúgy sem rendelkeznek különkülön tíz fővel, hogy akkor milyen szabályt kell alkalmazni. Erre ilyen mondat, amelyik ilyen feltételekkel szerepel a Házszabályban, ilyen bevezetővel, és úgy indulna, hogy ebben az esetben mi a követendő tee ndő, ilyen szabály a Házszabályban nincs. A Házszabályban szűkszavú szabályok vannak a frakcióalapításról. Normaként tehát ezeket a szabályokat kellett értelmezni. Kellett értelmezni a Házszabály, az alkotmány és a többpártrendszer, parlamentáris demokráci a szabályai alapján. Én úgy gondolom — mint arra utaltam — , bár elnök úrnak személyében is joga lett volna egyedül dönteni ebben a kérdésben, nagyon helyesen tette, hogy nem a saját gondolataira vagy a saját jogértelmezésére, egyedüli jogértelmezésére táma szkodott, hanem éppen azért, mert nem egy egyszerű kérdésről van szó, hanem olyanról, amely jogértelmezést igényel, kikérte a bizottságok véleményét. Úgy gondolom, helyesen tette, annak ellenére, hogy sem az alkotmányügyi, sem az ügyrendi bizottság nem sze reti keresni és nem is keresi ezeket az arbiteri szerepeket, de szükségképpen el kell látnia, hogyha ilyen problémák fölmerülnek.
