Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 19. kedd, őszi ülésszak 15. nap (333.) - A rendőrségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - MEZEY KÁROLY, DR. (MDF)
1077 A kényszerítő eszközökről szóló fejezet kiemelten fontos része a lőfegyver használatáról szóló, amit jelez az, hogy hat, több alpontból álló p aragrafus taglalja. Ez teljesen érthető, hiszen itt azt a súlyos ellentmondást kell lenyelnünk, ami a Polgári és Politikai Jogok Egyezményokmánya hatodik cikkelye és a törvénytervezet között van. Az előbbi, amit a magyar Alkotmány is átvett, így szól: "Min den emberi lénynek veleszületett joga van az élethez, amelytől senki sem fosztható meg önkényesen." E törvény pedig azt szabályozza, hogy milyen körülmények között lehet lelőni embert. Ezt a dilemmát a világ egyetlen rendőrségi törvénye nem tudta feloldani , és ezt mi sem tudjuk megtenni, mert sajnos, a lőfegyver használata nem nélkülözhető. Annyit azonban meg kell tennünk, hogy a törvénybe kerüljön be, hogy a fegyverhasználat során lehetőleg kerülni kell az élet kioltását, mint ahogy tudomásom szerint a kor ábbi változatban ez a szöveg szerepelt. Erre akkor van lehetőség, ha a rendőr gyakorlott a lőfegyver használatában, és van elegendő ítélőképessége felmérni, hogy adott helyzetben elegendőe lábra lőni, és azt hatásosan meg is tudja tenni. Nézetem szerint a törvényelőkészítő is ennek az ellentmondásnak a lehetőség szerinti tompítására törekedett, amikor 11 tételben nagyon pontosan körülírja a fegyverhasználat eseteit, de előtte azt, hogy milyen figyelmeztetéseknek és más eszközöknek kell azt megelőzni. A re ndőrségi szolgálati szabályzat pedig részletesen szól a fegyverhasználat részrehajlás nélküli kivizsgálásáról. Mindehhez azt tenném hozzá, hogy ehhez megintcsak intelligens, képzett és gyakorlott rendőr szükséges. A harmadik kérdéskör a titkosszolgálati es zközök használata. A rendőrség fegyvertárának ezt a különleges eszközét azért kell kiemelten kezelni, mert bizonyos tekintetben a nyilvánosságon kívül működik, ezért felmerülhet annak a gyanúja, hogy ilyen eszközök nemcsak a bűnözők leleplezését szolgálják . Ezen a téren élénken élnek az emberekben a Dunagatebotrány tanulságai, majd a példátlan titkosszolgálati terror megismerése, ami az NDK lakosságára nehezedett. A törvény megalkotásánál figyelembe kell venni, hogy e területnek a magyar jogalkotásban ninc s előzménye. Az előző rendszer úgy tett, mintha a titkosszolgálati eszközök nem léteznének. Titkos rendeletekkel működtették, amelyek olyan hétpecsétesek voltak, hogy a 6000/1975. számú minisztertanácsi határozatot, valamint a titkosszolgálati eszközökről szóló 1/1975. számú Minisztertanács elnökhelyettesének utasítását a Dunagatebotrányban meghallgatott belügyminiszter és az állambiztonsági felelős helyettese állításuk szerint maguk sem ismerték. Amikor megalkotjuk ezt a törvényt, tudnunk kell, hogy a tit kosszolgálati eszközökre vonatkozó rész nemcsak a rendőrségnek szól, hanem azt figyelembe kell majd venni a nemzetbiztonságról szóló törvény megalkotásánál is. A törvénytervezet különleges eszközök alkalmazására vonatkozó részének három kérdéskörét érintem . Először: milyen bűncselekmények körében használhatók az engedélyhez kötött különleges eszközök? A korábbi tervezet szerint ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett bűncselekmény gyanújának alapossá tételére engedélyezték volna. Ez a megközelítés hasonlít az osztrákéra, ahol például a lehallgatást több mint egy év, Svédországban két év, az Egyesült Királyságban több mint három év szabadságvesztéssel büntetendő cselekmények gyanúja esetén engedélyezik. Jelen tervezet a német példá hoz közeledik, ahol 60 Btk.tételt sorolnak fel az engedélyezés feltételeként.
