Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 19. kedd, őszi ülésszak 15. nap (333.) - A rendőrségről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - MEZEY KÁROLY, DR. (MDF)
1076 Itt egy szakmáról van szó — ahogyan azt az utóbbi időben több alkalommal is hangsúlyozta a belügyminiszter úr. Tudomásom szerint már most csaknem kizárólag érettségizett fiatalokat vesznek fel a rendőrséghez, és új alapokra helyezték a rendőrképzést is. Ez azonban nem jelent meg a törvény II. fejezetében, amelyben a rendőrség személyi állományáról van szó, csupán a 96. § rendelkezik arról, hogy a belügyminiszter felhatalmazást kap a képesítési és alkalmassági követelmények megállapítására. (17.20) Fontosnak tartom, hogy ez utóbbi te kintetében az eddiginél nagyobb mértékben vegyék figyelembe a fizikai követelményeket is, hiszen az eredményes intézkedéshez ez olykor éppannyira szükséges, mint az alapos tudás. Szeretném, ha válaszában a miniszter úr kitérne a rendőrök képzésének és egyé b alkalmasságának a kérdésére. A rendőri intézkedések V. fejezetben történő részletes taglalását szerencsésen előzi meg a IV. fejezetben erre vonatkozó három pontos általános szabály. Az egyik az, hogy a rendőr köteles intézkedni, ha olyan körülményt észle l, ami intézkedést igényel. Nem sétálhat el az ügyek mellett, amely vád épp a rendszerváltozás első két évében gyakran érte a testületet. A rendőr jelenléte az utcán azért fontos az emberek számára, mert feltételezik, hogy a rendőr nemcsak sétál vagy cirká l, hanem lát és hall is. A másik fontos elv, hogy az intézkedés legyen arányos annak törvényes céljával, s ennek megítélése megint csak a rendőr judiciumán múlik, aminek a fontosságáról már szóltam. A harmadik viszont a polgárokra vonatkozik, miszerint min denki köteles magát alávetni a rendőri intézkedésnek és annak jogszerűségét nem vonhatja kétségbe. Ugyanez a paragrafus mondja ki, hogy ellenszegülés esetén kényszerítő eszközök alkalmazhatók. Itt tehát a játékszabályok tisztázása történik meg, ami a rendő ri intézkedések alanyait érinti. Az intézkedések köréből kettőt említek, az egyiket orvosi tapasztalatom alapján. Az előállítás egyik indoka, hogy vérvétel céljára orvosi rendelőbe viszik azt a személyt, akinél felmerül ittas bűncselekmény vagy szabálysért és gyanúja. Ehhez a rendőrnek joga volna a törvénytervezet szerint, ugyanakkor az állampolgárnak joga van megtagadni a vérvételt. Így a rendőr olyan intézkedést hajt végre, aminek adott esetben semmi értelme nincs. Ugyanakkor a büntetőeljárási minősítés — hogy tudniillik az eset vétsége vagy szabálysértés — attól függ, hogy a véralkoholszint 0,8 ezrelék fölött vane, vagy az alatt? Ennek az ellentmondásnak két megoldása lehetséges, ami azonban nemcsak a törvény módosításán múlik, úgyhogy itt ezeket a megol dásokat nem részletezem. A másik kérdés a 38. §ban taglalt magánlakáson történő intézkedés. Gyakran panaszolták fel nekem azt az esetet, amikor valaki arról értesíti a rendőrséget, hogy valamelyik lakásban a férj baltával vagy ké ssel kergeti a feleséget. Az volt a válasz: majd ha vér folyik, kimegyünk. A paragrafusnak az a pontja, amelyik engedély nélkül lehetővé teszi a rendőr behatolását segélyhívás esetén, bűncselekmény elkövetésének megakadályozására, kifejezetten preventív in tézkedés, amit messzemenően helyeslek. A kényszerítő eszközök közül néhány fogalmat a nyilvánosság előtt tisztázni kell. A törvény 48. §a vegyi eszközről, illetve elektromos sokkoló eszközről beszél, amit a támadás elhárítására, illetve ellenszegülés megt örésére alkalmazhat a rendőr — egyebek mellett. Ezek a fogalmak nem szerepelnek a rendőrség szolgálati szabályzatában sem. Fontosnak tartom, hogy az állampolgárok legyenek tisztában azzal, hogy milyen eszközöket adnak a rendőrség kezébe, és a kényszerítő e szközök potenciális alanyai is tudjanak arról, minek teszik ki magukat, ha rendőrre támadnak vagy ellenszegülnek.
