Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. július 13. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - Interpellációk - ELNÖK (Vörös Vince): - SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
945 teljesült. Időközben a vevő már közölte, hogy a megváltozott körülményekre való tekintettel esze ágában sincs kifizetni a szerződésben rögzített vételárat. Ebben az a kell emetlen, hogy ezért a 10 millió forintért gyakorlatilag az egész részvénypakettet megkapta, korlátlanul a VIDIAban a részvények 70%a a birtokában van, mintegy 629 millió forint értékben, gyakorlatilag tehát azt tehet a céggel, amit akar. Külön problémát okozott nekünk, hogy a Parlament által 1992ben elfogadott érdekvédelmi törvény szerint is egyszerűen sem a munkavállalóknak, sem a szakszervezeteknek, sem az érdekvédelemnek nem volt beleszólási joga ebbe a privatizációba. Az eredményt azt hiszem, hogy lá tni lehet. Kérdésünk ebben az önhöz, hogy hogy látja biztosítottnak az általunk meghozott törvények maradéktalan végrehajtását a kormányzati oldalról. Végezetül: a VIDIAhoz hasonlóan a privatizációs ügyletek nyomán a hibás állami döntések következménye an yagilag és erkölcsileg kizárólag csak a dolgozókat sújtja. Évekig tart a pereskedés, ha még véletlenül nekik adnak is igazat, a végkielégítésük, egyéb járandóságaik kifejezetten hosszú idő alatt érvényesülnek, még ha igazságuk van is. Kérdezzük, hogy a has onló esetek elkerülése végett milyen szerződési biztonsággal próbálják a jövőben értékesíteni a hasonlóan nagy értékű piaccal és megfelelő eszközzel és árukészlettel rendelkező cégeket. Várom válaszát, miniszter úr. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. F elkérem dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszter urat, hogy az elhangzott interpellációra szíveskedjék válaszolni. Dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszter válasza SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a VIDIAügy, mint hallottuk, 1989re nyúlik vissza, a spontán privatizáció időszakára. Úgy vagyok ezzel a VIDIAval, mint az egyszeri ember, aki kap egy döglött lovat, vagy egy beteg lovat, aztán rendszeresen szidják az egyszeri embert, hogy miért nem szántasz vele gy orsabban, miért nem nyersz vele versenyt, vagy miért nem adod el versenymén áron. Körülbelül ez a VIDIA esete. Ahogy ez lezajlott, a spontán privatizáció minden betegségét felmutatja, és a VIDIA, mint sok más sajnálatos eset, amit - még mondom - a spontán privatizáció időszakában, 198889ben elindítva az előző Kormány nagy szakértői munkája eredményeként, ez az, ami máig ható káros hatásokat gyakorol a magyar privatizációra. Nemcsak azért, mert ilyen esetek vannak, hanem azért, mert ez volt az a folyamat, ami kezdte az egész magánosítással szemben a közbizalmat megrendíteni, ilyen esetek következtében. Mi volt az a kár, ami ebben a konkrét esetben bekövetkezett? És mi volt az a feltételrendszer, ami miatt bekövetkezhetett? Mik azok a konkrét lépések, amit a mentsük, ami menthető elv alapján megkívántunk és megtettünk, és mi az, amit általában tennünk kellett, hogy a minimálisra menjen vissza az ilyen esetek száma? Ezekről szeretnék szólni. A spontán privatizáció időszakában nem volt törvényi rend az átalakul ások körül. Nem volt kontroll, nem volt állami intézmény, amelyik ellenőrizte volna a folyamatokat, a lovak közé dobták a gyeplőt. Ebben az időszakban a vállalatvezetés jó vagy rossz szándékkal, de azt tett, amit akart. Ebben az időszakban az is előfordulh at, hogy a vállalati érdek, a vállalatvezetési érdek vagy a vállalati vezetői önérdek túlzott és káros lépéseket okozott. Az is előfordult, mint itt a VIDIA esetében, hogy a vagyon egy részét kivitték úgymond társaságalapítás formájában, és az állam nem tu dott rendelkezni a vagyonnal, amit aztán természetesen különféle lépések során olyan helyzetbe hoztak, hogy milliárdos nagyságrendű vagyonvesztés következett be. (15.00)
