Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 22. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
72 A helyiségbérlettel kapcsolatban még lehetne további észrevételeket is tenni, azonban ezekkel n em kívánom a tisztelt Házat untatni. A bizottsági üléseken ezeket elmondtam, azonban úgy tűnik számomra, hogy a Kormány azokat a problémákat, amelyeket a törvényjavaslat kapcsán ebben a körben felvetettem, nem érti igazán. Végezetül néhány mondatot szeretn ék fűzni a törvényjavaslat 24. §ához kapcsolódó módosító indítványomhoz. Szeretném, ha a képviselőtársaim most egy kicsit jobban figyelnének, mert talán a legfontosabb kérdésről lesz szó. Hozhat a Parlament akármilyen jó lakástörvényt, szabályozhatjuk a h elyiséggazdálkodást, mindez semmit sem ér akkor, ha nem indulnak meg az önkormányzati lakásépítések. Mint ismeretes, a pártállami időszakban átlagosan évente 810000 lakás épült. Az Antallkormány idején 1991ben 4816, 1992ben 3829, tehát jelentős csökken és állapítható meg, a lakásépítés mélyrepülésbe kezdett. Ebből kiemelendőnek tartom, hogy ebben az időszakban épült lakásokból 1991ben csak 821, 1992ben már csak 310 db az önkormányzati lakásépítés. Teljesen világos, hogy a Kormány kivonult a lakásszférá ból. Senki előtt nem lehet kétséges, hogy a lakosságot mindenképpen érdekli tehát, hogyan lehet majd új bérlethez és új lakáshoz jutni. A benyújtott lakástörvényjavaslat szerint azonban sehogy. A törvény szerint piaci viszonyoknak megfelelő piaci áron leh et lakást vásárolni. Gondolják el, hogy ma egy 50 négyzetméteres lakótelepi lakás - ha úgy tetszik, építési költsége - körülbelül 2 millió forintba kerül. Ám ennek a 2 millió forintnak a kedvezményes kamata 10%kal számítva évi 200 000 forint, ami havi 170 00 forintos kamattörlesztést követel. (11.10) Ez pedig a mai jövedelmi viszonyok között az átlagállampolgárnak megfizethetetlen. És akkor tőketörlesztésről még szó sem esett. Az új lakások építéséhez tőkére van szükség, vállalkozó kra, akiknek megéri befektetni. A tulajdonos - legyen magántulajdonos vagy önkormányzat - mint befektető joggal számíthat tőkéjének hozadékára. A lakbérnek tartalmaznia kell a lakás bérbeadóját terhelő üzemeltetési költségeket, karbantartási, felújítási kö ltségeket, ráadásul a befektető profitját. A jelenlegi lakbérviszonyok között ez természetesen elképzelhetetlen. Hogyan lehet akkor mégis bérlakás építéséhez tőkét szerezni, megindítani az önkormányzati lakásépítést? Megítélésem szerint a lakbér emelése el kerülhetetlen - rászorulóknál viszont ki kell feszíteni a szociális hálót, és ha szükséges, teljesen kompenzálni kell a lakbéremelést. A Kormány az önkormányzatok feladatává teszi, hogy rendeletekkel szabják meg a lakbér mértékét. Ehhez azonban megfelelő l akbértámogatási rendszerrel, ugy gondolom, az államnak is hozzá kell járulnia. Külön kell választani a lakbértámogatást és a lakásfenntartás kérdését - ugyanis a kettő nem keverhető össze. A lakásfenntartás összegében benne vannak a közüzemi díjak - szemé tpénz, liftdíj , lakbér, OTPrészletek. Mivel a szociális törvényben módosító javaslataim ellenére sem került elkülönítésre a lakbértámogatás és a lakásfenntartás, a lakbér pedig az elkövetkező időkben, a piaci viszonyokhoz közelítve igen jelentősen növek edhet, a támogatási rendszer nem tesz különbséget. Úgy gondolom, ha a család összjövedelmének 15%át meghaladja a fizetendő lakbér, akkor a család teljes kompenzációra legyen jogosult. Akik jövedelméhez viszonyítva pedig az új lakbér nem éri el a család ös szjövedelmének 15%át, azok csak részben, vagy egyáltalán nem tarthatnának igényt lakbértámogatásra.
