Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 22. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
68 Mi úgy gondoljuk - és ez már egy alkotmányossági kérdés , hogy az önkormányzatok tulajdonjogát azoknál a lakásoknál korlátozni nem lehet, amelyeket e törvény hatálybalépése után építenek, vagy korábban saját erejükből vásároltak. Beláthatatlan következményekkel járna, ha a Parlament elfogadná a javaslat 36. §át, amely vételi jogot biztosít valamennyi lakásra a törvény hatálybalépését követően létrejött szerződések esetén még öt évig. Ez azt jelentené, hogy ha a törvény hatálybalé pését követően az önkormányzat bárhol lakásépítésbe kezd, és bérleti szerződést köt az új bérlővel, az új bérlő egyoldalú jognyilatkozattal ezeket a részére "kiutalt" lakásokat egyszerűen meg tudná venni. Ilyen őrült önkormányzat egyszerűen nem hiszem, hog y létezik, amely azért kezd szociális jellegű lakásokat építeni, hogy utána a bérlő a törvényben biztosított vételi jogával élve, a törvényben meghatározott fizetési feltételek mellett megvásárolja. Ennek a rendelkezésnek az elfogadása azt jelentené, hogy Magyarországon megáll az önkormányzati lakásépítés, arról nem is beszélve, hogy alkotmányellenes az önkormányzati tulajdon ilyen jellegű korlátozása. Én remélem, győzni fog a józan ész ezen a téren. Ha már az előbb a vételi jogot említettem, akkor erről it t kellene néhány szót, illetve néhány gondolatot mondani. Mi érdekli tulajdonképpen a lakosságot? A rendszerváltást megelőzően a tanácsok már elkezdték a lakások értékesítését, hiszen az államadósság növekedésével egyre kevesebb erejük volt a több évtizede felújíthatatlan ingatlanok tatarozására. A lakásokat a piaci árnál olcsóbban, kedvező fizetési feltétellel lehetett megvenni, így azután sokan a megszerzett jószágot sietve tovább is adták. A Szabad Demokraták Szövetsége teljes mértékben egyetért azzal a törekvéssel, hogy azok a bérlők, akik eddig nem tudták megvásárolni a lakásukat, és meg akarják vásárolni, ne kerüljenek hátrányos helyzetbe azokhoz képest, akik az új lakástörvényt megelőzően ezzel a jogukkal élni tudtak. Úgy gondoljuk azonban, hogy a ben yújtott lakástörvény, bár látszólag népszerű megoldást tartalmaz, ezt a kérdést nem oldja meg. Rögzíti, hogy a lakások bérlőit vételi jog illeti meg. Látszólag valóban a bérlő dönti el, hogy meg kívánjae venni a lakását, ez azonban nem igaz. Mert a benyúj tott tervezet lehetővé teszi az önkormányzatoknak a tilalmi listák felállítását minden korlátozás nélkül. Így ad absurdum lehetővé teszi, hogy az adott önkormányzat egész területére tilalmat rendeljen el a lakások vételére. Jogilag is erősen kifogásolható a törvénytervezet, mert ezen a téren, ugyanúgy, mint a kárpótlási, vagy a tbönkormányzati törvény, vagy a szövetkezeti törvény, amelyet a Kormány koalíciós többséggel áterőltetett és elfogadtatott az Országgyűléssel, rossz megoldást választott, mely végre hajthatatlan. De ezt önök mind nagyon jól tudják. Nem kívánok jogi okfejtésekbe bocsátkozni, mert félő, képviselőtársaim túlnyomó része nem egészen érti, hogy miről beszélek, de mindenesetre azt hadd mondjam el, hogy önmagában az a tény, hogy a bérlő vétel i szándékát bejelenti az önkormányzatnál, ettől még adásvételi szerződés a felek között nem jön létre, nincs írásbeliség, nincs meg a felek egyező akaratnyilvánítása, nincs vételár, nincsenek meg a szerződésnek a legfontosabb, alapvető elemei. Az állampolg ár ugyan fordulhat a bírósághoz, az önkormányzat hajtsa végre ítéletével a törvényt, azonban aki a jogban kissé járatos, az tudja, hogy a bíróság ezeknek a fontos elemeknek a hiányában ítéletet sem tud hozni. Lényegében a jogi probléma az, hogy részben a t ilalmi listák, részben pedig a vételi jog bevezetése végrehajthatatlanná teszi ebben a körben a törvényt. Kizárólag az önkormányzatok jó szándékától függ majd a törvény működése. Megítélésünk szerint az önkormányzatok eddig is értékesíteni akarták a tulajd onukba került lakásokat, és ezt minden további nélkül megtehették. A bérlő részére pedig a törvény biztosította az elővásárlási jogot. Tisztelt Ház! Teljesen felháborítónak tartom a törvényjavaslat 37. § (2) bekezdésében foglalt szabályozást, amely ugyan a nyugdíjasokat kívánja védeni azzal, hogy ha a nyugellátásban részesülő elővásárlási, illetőleg vételi jogával nem él, szerződésének fennállásáig a lakását más személy részére nem lehet elidegeníteni. Ez a rendelkezés helyes. De a javaslat ebből a rendelke zésből kizárja a korkedvezményes nyugdíjasokat. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy azok a fokozott igénybevétellel
