Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 22. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
64 unoka, akinek szülei netán előbb elhaltak a nagyszülőknél, ha ugyanúgy a lakásban lakik, mint volt az a másik példabeli esetben? Miért kellene az utóbbit megfosztani a bérleti jog folytatásától? Az a véleményem, hogy a fiktív bejelentések ellen az erre való eszközökkel kell harcolnunk, és az e téren fennálló jogi anomáliákat az ezek ellen szolgáló fellépéssel kell megszüntetnünk. Nem szabad azonban a visszásságok megszüntetése okán a mosdóvízzel együtt a gyermeket is kiönteni. A következő említést kívánó kérdés a lakáscsere kérdése. Az előterjesztés megfelelő szabályozást tar talmaz arra nézve, hogy az önkormányzat milyen esetben köteles a lakáscseréhez hozzájárulni. Nevezetesen: egészségügyi ok, munkahely megváltozása, a bérlő más lényeges személyi körülményeinek, így különösen a bérlővel állandó jelleggel jogszerűen együtt la kó személyek számának a megváltozása. A törvényjavaslat azonban a jelenlegi formájában - nyilván nem tudatosan - mégis tartalmaz egy kiskaput, melynek segítségével az önkormányzatok megkerülhetik az előbbi kötelezettségeket, és gyakorlatilag meghiúsíthatjá k a lakáscsereszerződés létrejöttét. A törvényjavaslat ugyanis nem tartalmaz arra garanciát, hogy a csereszerződés következtében létrejövő új szerződés megkötése során az önkormányzat ne szabhasson abszurd, elfogadhatatlan feltételeket. Nézzünk egy példát ! Adott esetben az önkormányzat által nem kívánt cserét az önkormányzat nem tagadhatja meg, mert mondjuk a bérlő oldalán felmerülő egészségügyi ok valóban fennáll. Azt viszont semmilyen jogszabály nem gátolná meg, hogy az önkormányzat ne mondhassa azt, hog y ő az új bérleti szerződést csak határozott időre köti meg. Ez már olyan új feltétel lesz, mely mellett a jogait vagy érdekeit szem előtt tartó gondos bérlő nem fog bérleti szerződést kötni, hiszen az adott idő elteltével lakhatási jogának megszűnésével k ell számolnia. Őszintén szólva nem értem, hogy e kiskapu lehetőségét és az ezzel járó veszélyt egyik bizottságunk sem ismerte fel, és a megoldásra szolgáló, a jelentésben 143as szám alatt regisztrált javaslatomat egyik bizottság sem támogatta. Én kérem ké pviselőtársaimat, ha valóban akarják biztosítani a lakáscsere lehetőségét a jövőre nézve is, akkor e bizottsági állásfoglalásoktól eltérően szavazzuk meg ezt a módosító javaslatot is! Szeretném érinteni a felmondás és az elhelyezés témáját is, mégpedig a n em önkormányzati és nem állami lakások körében. E törvénnyel kapcsolatban általában azt kifogásoltam, hogy többnyire túl piaci szabályozásúnak ítéltem meg, melyre tényleges viszonyaink nem adnak lehetőséget. Ezzel szemben a magántulajdonú lakások felmondás ánál a törvény hatálybalépése utáni bérleti jogviszonyok tekintetében ellenkező a véleményem. A javaslat nem eléggé szabadpiaci jellegű. Az említett körben ugyanis a korlátlan piac érvényesülésének a híve vagyok. A törvényjavaslat fő szabályként azt mondja ki, hogy a magántulajdonú lakások bérlői elhelyezésre tarthatnak igényt, kivéve, ha ezt a bérleti szerződésben kizárták. Nézetem szerint a jövőre nézve keletkező lakásbérleteknél a fordított szabályozás lenne indokolt. Legyen az a fő szabály, hogy a törvé ny hatálybalépése után a magántulajdonú lakásokra létrejött bérleti szerződések szabadon felmondhatók, és a bérlő csak akkor tarthasson igényt elhelyezésre, ha ezt a szerződésben kikötötték. Véleményem szerint ez a szabályozás áll közel azokhoz az életszer ű viszonyokhoz, melyek már most a lakásmagántulajdon szférájában kialakultak. Ilyen szabályozás mellett várhatjuk el a tulajdonosoktól, hogy szabadon levő lakásaikat bátran bérbe adhassák. Ez a szabályozás lenne az, mely sok olyan lakást bekapcsolna a bér leti hasznosítás vérkeringésébe, melyeket tulajdonosai - félve az "utcára nem teszünk ki senkit" klauzulájától - ma még visszatartanak. Azt hiszem, tisztelt Országgyűlés, itt az ideje, hogy a jövőre nézve a magántulajdonú lakások területén megszabaduljunk az előbb idézett szlogentől és az abban kifejeződésre jutó gondolkodástól. Az előadottakra tekintettel képviselőtársaim figyelmébe ajánlom az együttes jelentésbe 116os szám alatt felvett módosító javaslatomat, melyet az alkotmányügyi bizottság támogat. A lakástörvény megtárgyalása kapcsán a lakbérek kérdése váltotta ki talán a leghevesebb vitákat, illetve ez a kérdés keltette a legnagyobb érdeklődést a közvéleményben. Az adott témában szinte
