Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 22. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
63 Az elmondottakra figyelemmel néhány módosító javaslatomat visszavontam, illetve visszavonom. Ezek a 6576/6., a 6576/28., a 6576/43., a 6576/46., illetve a 6576/53., továbbá az együttes jelentésben a 211. helyé be lépett 212., a 235., a 242. és a 272. javaslat. Néhány indítványomat óvatosságból még fenntartom arra a nem várt esetre, ha a tisztelt Ház netán az alteráló javaslatokat nem fogadná el. A többünk által érintett kérdések közül már megemlítettem a kénysze rbérletek ügyét. A kényszerbérletek kérdése kapcsán szeretném hangsúlyozni ezeknek az önkényesen létrehozott és a tulajdonosok jogait húsbavérbe vágóan korlátozó anomálikus jogi viszonyok felszámolásának elengedhetetlen szükségességét. Aligha lehet kétség es, hogy a tulajdonos súlyos korlátozásának megszüntetése hozzátartozik a rendszerváltozás folyamatához. Ugyanakkor, amikor mintegy négy évtized után megszabadítjuk a tulajdonosok érintett körét ettől a tehertételtől, világosan látnunk kell, hogy nem bünte thetjük e kényszerrel létrehozott jogviszony másik oldalán helyet foglalókat, a kényszerbérlőket sem, hiszen általában maguk sem tehettek arról, hogy kibombázásuk vagy más eredetű hajléktalanságuk megoldására a diktatúra csak mások jogai sárba tiprásával t alált lehetőséget. A két réteg érdekeinek méltányos összeegyeztetésére és megfelelő megoldására én is módosító javaslatot terjesztettem elő, de mint említettem, az enyémnél jobb megoldást talált erre Sóvágó László képviselőtársam. Kérem tehát a tisztelt Or szággyűlést, hogy a kérdésben Sóvágó László megoldását, illetve hozzá kapcsolódva az alkotmányügyi bizottság megoldását támogassák, és ezáltal szüntessük meg a tulajdon eme méltatlan korlátozását. A kiemelt figyelmet érdemlő részkérdések körében feltétlenü l említést kíván a kielégítetlen lakásigények kérdése. Úgy gondolom, az önkormányzatok nem azért jutnak a lakásvagyonhoz, hogy az államtól egyszerű vagyoni juttatásban, ajándékozásban részesüljenek, hanem ehhez a juttatáshoz méltán hozzákapcsolható a lakás sal nem rendelkezőkről való gondoskodás kötelezettsége is. Nemcsak azért, mert most is sok tízezerre tehető csak a fővárosban az évek, sőt évtizedek óta lakásra sorban állók, a lakásigénylők száma, hanem azért is, mert ez a helyzet még fenn fog maradni egy darabig. A jogi lehetőséget e kötelezettség előírására az Országgyűlés számára a vagyonátadási törvény lakásvagyonnal kapcsolatos passzusa teszi lehetővé. Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy ha e kötelezettséget nem kapcsoljuk hozzá a lakásvagyon átadásáho z, akkor - legalábbis politikailag - az állam egyedüli kötelezettségévé, másként szólva egyedül a költségvetés terhévé tesszük a lakással nem rendelkezőkről való gondoskodást. Mivel ezt aligha akarhatjuk, kérem, hogy szíveskedjenek az együttes jelentés 23. pontja alatti javaslatomat támogatni. A szociális bizottság javaslatommal egyetért, az alkotmányügyi és az önkormányzati nem. Remélem, hogy a Kormány képviselőinek is sikerül a támogatását ehhez a kérdéshez megszerezni. (10.30) A lakástörvénnyel kapcsolat os különféle fórumokon jelentős vitát váltott ki a lakásba történő befogadás szabályozása. Míg a nem önkormányzati tulajdonnál a befogadás szigorú korlátozásának vagyok híve, az önkormányzati tulajdont illetően egyetértek azokkal a lakossági kritikákkal, m elyek az unoka befogadásának tervezett tilalma kapcsán megnyilvánultak. Igaz ugyan, hogy az unoka fiktív bejelentése egyik eszköze volt - és ma is egyik eszköze - annak, hogy a lakásbérlemény mintegy családban örökített kvázi tulajdonná vált, illetve válik , de mégis különbséget kell tennünk az unoka lakásmentő fiktív bejelentése és az ilyen módon történő lakásszerzés, illetve a befogadás méltányos esetei között. Úgy gondolom, ahol több generáció lakik együtt és ahol a nagyszülők a bérlők, ott indokolt és jo gos, hogy a bérlők gyermekeinek gyermekei, azaz az unokák befogadhatók legyenek, sőt a bérlő gyermekének kiesése esetén a bérleti jog folytatói is lehessenek. Vegyünk egy példát! Hasonlítsunk össze két különböző lakást, ahol ugyanaz a három nemzedék lakik együtt. Az egyik esetben a nagyszülőket a haláluk után túlélő gyermekeik követik a bérleti jogban, majd az ő haláluk után őket az unoka. Miért essen ehhez képest más megítélés alá az az
