Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. július 7. szerda a nyári rendkívüli ülésszak 8. napja - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
613 további átcsoportosítást tettek javaslatba, amelyről röviden szeretnék szólni - mit látunk támogathatónak a szavazás során. Elhangzott kereken 1320 millió forint átcsoportosítására vonatkozó javaslat. Ezek körében, a honvédelmi törvénnyel összefüggésben, a tárca 700 millió forint költségvetési többlet elfogadását szerepeltette a pótk öltségvetésben. Ennek a pénzeszköznek a felhasználására a honvédelmi törvény elfogadása után kerülhet sor. Mivel ez egy kétharmados törvény, elfogadásának időpontja bizonytalan, ezért indokoltnak láttuk elfogadni azt a módosító indítványt, hogy evvel a kér déssel - törvény híján - ne foglalkozzunk addig, ameddig nincs törvény, egy feltételezett törvényre ne biztosítsunk a jelen helyzetben 700 millió forintot. (17.40) A másik kérdé s az APEHnek a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos, korábban a költségvetésben szereplő 700 milliója, amelyre az Alkotmánybíróság ismeretes döntései alapján nem kerül sor, mert a munkákat a végkifejlet előtt leállították. Ennek eredményeképpen a felhasznált összegen túlmenő 500 millió forint átcsoportosításával egyetértünk. Végül megvizsgáltuk az Alkotmánybíróság új székházba költözésének reális idei felhasználási költségkeretét, és azt az eredeti összeggel szemben egy 120 millióval alacsonyabb szinten kérjük meghatározni, de ebben a tekintetben erre szükséget látunk. Ezzel szemben ezeknek az összegeknek az átcsoportosításából Szeged és környéke katasztrófa sújtotta területeinek káraira 400 millió forintot javasolunk elfogadni,… (Dr. Mihály Zoltán és néhányan körülötte tapsolnak.) …a földhivatalok ellátásaira további 400 millió forintot, az agrárgazdaság területén bekövetkezett aszálykárokat nehezítő rovarkárok enyhítésére 50 millió forintot és a fennmaradó 470 millió forintot az embargók, illetve egyéb különle ges események finanszírozására kívánunk fordítani. A bevételi oldalról több ízben elhangzott olyan észrevétel, hogy az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság befizetései, osztaléka azért nagyon alacsony, mert nagyon sok az alapítványokba tett összeg. Tisztel t képviselőtársaim! Ez valós állapotot tükröz, de szeretném rögzíteni, hogy a jelenleg fennálló törvényi keretek között semmi olyan alapítványba helyezés nem történt, amit tiltana bármilyen törvény. Nem vagyok tőle mint pénzügyminiszter boldog, és legyen s zabad utalnom a '94es költségvetésre, ami már önök előtt van, hogy két területen is ezt a fajta megoldást szeretnénk korlátok közé szorítani: egyrészt hogy az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság és cégei fizessenek a költségvetésbe egy meghatározott szin ten, szolgálja többek között a minimáladó, és a másik oldalon pedig az a megkötés, hogy alapítványokba való befizetésre a jövő évi törvény korlátot kíván szabni az előző évi nyereség maximum 5%áig. Őszintén remélem, hogy amikor majd a minimáladóra és erre az alapítványi korlátra kerül sor, képviselőtársaim nem felejtik el a most felvetett észrevételeket, és meg fogják szavazni azt, hogy jövőre ne tudjon olyan helyzet előállni, amit ma fennálló törvények legalizálnak. A politikai felvetések körében engedjék meg - tisztelt képviselőtársaim , hogy onnan induljak el, ahol annak idején a frakció nevében elmondott beszédében Soós Károly Attila képviselőtársam abbahagyta. Ő azt a kérdést tette fel, hogyha egy apa elissza a családi pótlékát, akkor kitesszüke újra azt a családi pótlékot az asztalra? Tisztelt képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy itt valóban politikai kérdésről van szó, és erre azt kell felelnem; a mi szemléletünkben a családi pótlék a gyereké, és azért, mert az apa elitta, nem lehet a gyerektől elvita tni, és igenis ki kell tenni másodszor az asztalra a gyerek érdekében! (Zaj a bal oldalon, taps a jobb oldalon.) Szeretném elmondani, hogyha figyeljük az eseményeket, 1990 óta ebben az országban nem más történik, mint az előző 40 évben elivott, elkártyázot t, elkótyavetyélt családi pótlék újrafeltalálása a társadalom javára, aminek az elivási módja a nehézipar elsődleges fejlesztése, a rossz termelési
