Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. július 6. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 7. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
512 Súlyosbítja a jobbításra törekvő képviselő helyzetét az is, hogy az egész vitában - beleértve a miniszteri expozét - az intézmények létreh ozásának, alapításának, jogi személyiségének kérdéseiről nem esett szó, nem ismerjük ezzel kapcsolatban az igazságügyi tárca álláspontját, és hiába kerestem az ezzel kapcsolatos szakvéleményt az alkotmányügyi bizottság vitájában is. (14.40) Mindezek után, jóllehet néhány kisebb kérdésben korábbi indítványomat visszavonva ma délután új módosító indítványt kívánok beterjeszteni, a magam részéről a legtisztább és legvilágosabb megoldásnak Beke Kata képviselőtársam által benyújtott lehetőséget tekintem, aki azt javasolja a Parlament, a törvényhozás számára, hogy a bejelentés és a nyilvántartás szabályairól külön jogszabály rendelkezzék. Egy külön jogszabály meghozatalában vagy meghozataláig a Parlament időt biztosítana önmagának, és esetleg elkerülhetővé tenné a jogszabályi zűrzavart, a jogalkalmazók bizonytalanságát. A másik kérdéskör, amelyről nagyon röviden szólni szeretnék, a pedagógusok státusával, munkajogi helyzetével kapcsolatos. Reméltem, hogy az illetékes tárca képviselőjének jelenlétében mondhatom el m ondanivalómat, de nyilván lesz módja arra, hogy a jegyzőkönyvben megnézze. (Közbeszólás az MDF padsoraiból: Itt van!) A törvényben a pedagógusok végzettsége alkalmazási feltételként jelenik meg. Közbekiabáló képviselőtársam számára szeretném elmondani, hog y Mádl miniszter urat természetesen minden kérdésben illetékesnek tekintem, de miután speciálisan munkajogi kérdésről, a Munka Törvénykönyvével és a közalkalmazotti törvénnyel kapcsolatos összhangról van szó, ezért e vonatkozásban illetékesnek a munkaügyi tárca képviselőjét tekintem, nem miniszter urat kívántam megbántani. Tehát a törvénytervezet a képzettséget alkalmazási feltételnek tekinti. Utalni szeretnék Fazekas Zoltán képviselőtársam felszólalására, aki érintőleg erről a kérdésről már szólt. Fazekas Zoltán elmondta, hogy vannak olyan felsőfokú végzettségű pedagógusok, kollégáink, akik a jelenlegi képesítési feltételek mellett nem rendelkeznek megfelelő képesítéssel, és ezért a törvény bizonyos időhatár után alkalmazásukat megtiltja. Magam is nyomatékk al szeretném hangsúlyozni, hogy ebben az ügyben nem a képesítés nélküli pedagógusokról van szó. Mindannyian feltétel nélkül egyetértünk abban, hogy az oktatásnevelés minőségét éppen a gyerekek érdekében biztosítani kell, akár úgy, hogy a korábbinál szigor úbb képesítési feltételeket írunk elő. Az alkalmazási feltételeknek azonban összhangban kell lenni a már elfogadott, ha nem is hibátlan, de többékevésbé működő munkajogszabályokkal. Úgy érzem, hogy két szempontból kollízió, ellentmondás van a munkajogszab ályok és a most benyújtott törvényjavaslat között, illetve egész pontosan fogalmazva: nemcsak a törvények között van ellentmondás, hanem ellentmondás van a szakmai érdek és az emberiesség szempontjai között is. A törvényjavaslat a képesítés megszerzésének kötelezettségét ugyanis az érvényes nyugdíjkorhatártól számítja vissza. Szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni arra, hogy a túlnyomó többségükben nőket foglalkoztató iskolák érintettek a társadalombiztosítási törvény legutóbbi módosítása által. A Pa rlament március 1jei hatállyal emelte fel a nők nyugdíjkorhatárát. Igen, képviselőtársaim, megint az 50 év körüli nők érdekében kívánok felszólalni. Miközben - még egyszer hangsúlyozom - nem vonom kétségbe annak a szakmai igénynek a jogosságát, amelyik ké pesített, és jól képesített pedagógusokat akar alkalmazni az iskolákban, természetesen szót kell emelnem azoknak a nőknek az érdekében és nevében, akik ez év március 1jén tudták meg, hogy nem 55 éves korukban fognak nyugdíjba menni, hanem 56, 57, 58, 59 é ves korukig dolgoznak; akik 1944ben születtek, és most 49 évesek, azok 2004ben, 60 évesen lesznek öregségi nyugdíjra jogosultak. Ezeket a 49 éves nőket, akik március 1jén tudták meg, hogy nem 6, hanem 11 évük van hátra, ez a törvény újból beülteti az is kolapadba, és ha 5 éven belül nem szerzik meg az előírt képesítést, akkor el fogják veszíteni az állásukat. A másik, még ennél is súlyosabb ellentmondás: úgy fogják elveszíteni az állásukat, hogy az eddigi határozatlan idejű munkaviszonyuk határozott idejű munkaviszonnyá válik, tehát néhány év
