Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak

1993. július 6. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 7. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)

513 múlva, 52, 53, 54 éves korukban felmondási idő nélkül, felmentés nélkül, végkielégítés nélkül, egyik

napról a másikra kikerülhetnek az utcára. Ezek a pedagógusnők hosszú évek óta dolgoznak úgy,

ahogy erről Fazekas Zol

tán képviselőtársam szólt. Karsai Péter képviselőtársam arra hívta fel a figyelmünket, hogy vonjuk vissza azokat az

indítványainkat, amelyek nem kapták meg a bizottságokban az egyharmados támogatást. Ez az

indítványom egyetlen bizottságtól sem kapta meg a

jelenlévő tagok egyharmadának támogatását. Kedves elnök úr! Mégis engedje meg, hogy azt mondjam: nem vonom vissza az indítványomat.

Nagyon kérem önöket, gondolkozzanak el azon, hogy ezt a korosztályt szabade kétszer sújtani?

Szabade egyszer váratlanul az

t mondani nekik, egyik napról a másikra, tudomásulvétetve velük a

kész tényt, hogy 5 évvel tovább fognak dolgozni, mint amennyire számítottak. És szabade nekik néhány hónap múlva azt mondani, hogy ha a hátralévő 11 évük alatt nem ülnek be az iskolapadba,

és

nem szereznek képesítést, akkor az utolsó éveikre állásuk sem lesz? Én annak ellenére, hogy a

bizottságok nem támogatták az indítványomat, a Parlamenttől ebben a kérdésben döntést kérek. És

azt remélem, hogy az emberiesség szempontjait is mérlegelni fog

ják. Köszönöm a figyelmüket.

(Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás)

: Köszönöm. Megadom a szót Sasvári Szilárd képviselő úrnak, Fiatal Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Sasvári Szilárd (FIDESZ) SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönö

m szépen a szót. Hölgyeim és Uraim! Csupán néhány

rövid megjegyzést kívánok hozzáfűzni a közoktatási törvény általános vitája után most már a

részletes vitához. És ez tulajdonképpen nagyon rövid tételmondatokból állna. Az egyik az: a FIDESZ - oktatáspoliti

kai koncepciója szerint - azt a célt tűzte ki, hogy az

iskolarendszerű oktatásban alkalmassá kell válniuk az iskoláknak arra, hogy egyetemes és magyar

demokratikus hagyományok befogadására teret nyissanak. És hogy minden magyar állampolgár

számára biztosít

sák az esélyegyenlőséget. A mi koncepciónk talán röviden így összegezhető, és két dologra szeretnék kitérni. Az egyik a

helyi önkormányzatok feladatköre, a másik pedig a regionális központokkal összefüggően a mi más

elképezlésünk rövid kifejtése lenne. Ez a következőkből állna: a helyi önkormányzatok kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy - amint már elmondtuk többször is - mi az oktatást, közoktatást helyi szintű közügynek tartjuk, és ebből

nagyon sok minden fakad mind az önkormányzatokra, mind pedig a központi állami költségvetés

elosztásra nézve. Talán néhány példát hadd mondjak, illetve egyet hadd mondjak el önöknek, hogy a

helyi önkormányzatok milyen felelősségvállalást tudtak eddig megtenni a közoktatási tevékenység

finanszírozása kapcsán. Kecskemét városán

ak példáját hadd hozzam föl; félmilliárdot meghaladó

támogatással egészítették ki azt a központi támogatást, amit a költségvetéstől kaptak. Ha az iskolák finanszírozásának német rendszerét fogadtuk volna el, aminek részelemei ma is

megfigyelhetők e törvény

ben, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ez az önkormányzatok fokozott

felelősségvállalása mellett fokozott anyagi tehervállalást is jelentett volna. Miután azonban e rendszer azt követeli meg, hogy települési önkormányzatok jövedelmének

7080%a a helyben mar

asztott adókból származna, ezért e rendszer tulajdonképpen Magyarországon

nem működik, hiszen ez lecsökkent ma a 30%ra, tehát pontosan fordított szisztémában működik,

mint a német rendszer. Ebből az is következik, hogy ha ez a törvény életbe lép, és ennek a finanszírozási technikája is

hatályossá válik, akkor a helyi önkormányzatokra sokkal nagyobb teher fog hárulni, és ebből a

szempontból a központi költségvetés ki fog vonulni a felelősségvállalás alól, illetve részlegesen