Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 21. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÉSZÁROS PÉTER, DR. (MDF)
52 ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Mészáros Péter képviselő úr a Magyar Demokrata Fórumtól. Felszólaló: Dr. Mészáros Péter (MDF) MÉSZÁROS PÉTER, DR. (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Annyiban kell csak kime ntenem magamat, magunkat, hogy a délután folyamán egyszer már szólítottak, és éppen egy ilyen konferenciáról jöttünk vissza Sasvári képviselő úrral, egy szellemierőforrásfejlesztéssel kapcsolatos konferenciáról, délután folyamán erről a témáról folyt a vi ta, és ebbe a vitába csöppentünk vissza, ami a Parlamentben zajlik. A társadalom fejlődése, egy demokratikusan működő és gondolkodó társadalom kiépítése szempontjából létfontosságú az akadémiai szféra szerepe. Ezalatt természetesen nem az MTAt, hanem a fe lsőoktatás és a kutatás egészét értem. Helyzetünk e szempontból bizonyos mértékig hasonló a nyugateurópai országokéhoz a hatvanas években, amikor a konzervatív felsőoktatási rendszereket a fiatal korosztályok létszámának növekedése és a felsőoktatás demok ratizálása iránti társadalmi igény együttes jelentkezése állította új fejlődési pályákra, a hallgatók létszámának radikális emelkedésével, a gazdaságosság, a nyitottság, a verseny fogalmának megjelenésével. A mi esetünkben is adva van egy demográfiai nyomá s, idén és jövőre jelentős hullám éri el a felsőoktatásunkat. Így 1985ben 130000, tavaly 150000 volt, idén 180000, jövőre közel 190000 lesz a 18 éves korosztály létszáma, és mint a szférát érintő törvénytervezetek fogadtatása is mutatja itt a Házban, ille tve azonkívül az egyetemeken a különböző érdekcsoportokkal való megbeszéléseinken, vagy akár a mai konferencián, egyértelmű az igény, az érzékenység, a várakozás a felsőoktatás és a kutatás további kereteit megszabó törvénytervezetek iránt. Döntő faktornak és célkitűzésnek a felsőoktatásban részt vevők számának radikális növelését tartom. Itt már utaltam a nyugateurópai példára, ez történt a 70es80as években DélkeletÁzsia már gazdaságilag kiugró országaiban is. Néhány éven belül kétszeresére, egyes int ézményekben akár háromszorosára kell növeljük a hallgatószámot, és ezzel is csak megközelítenénk a hozzánk hasonló méretű, jellegű európai országokat, például Ausztriát. A különböző anyagokban szereplő 42%os növekedést három éven belül a rendszer szinte m agától, külső beavatkozás nélkül felül fogja múlni. Ehhez természetesen a jelenlegi struktúra, szemléletmód váltására van szükség, amihez a törvény hozzájárulni tud, de teljeskörűen megoldani természetesen nem. Gondolok itt a rendkívül magas kontakt óraszá mok csökkentésére, a tanító, a skolasztikus jelleg leépítésére, a hallgatók önálló munkájának előtérbe helyezésére, a mai alacsony hallgatóoktató arány javítására, a doctorandus rendszer megerősítésére, egyszóval a felsőfokú intézmények hatékonyabb működé sére. Nem népszerű ilyet mondani, de a mi egyetemeinknek megfelelő méretű nyugateurópai egyetemeken kétszerháromszor annyi hallgató folytat tanulmányokat. Persze itt a hangsúlyt az utolsó két szóra tenném: folytat tanulmányokat. Gondolok itt például Karl sruhéra, ahol a 60as években 4500 hallgató volt, ma 22000 hallgatója van ugyanazon a campuson, persze némi fejlesztéssel. A törvénytervezet néhány csomóponti kérdésére utalnék röviden, amelyek megoldásra, megvitatásra várnak. Az egyik az egyetemi és a fői skolai képzés körüli némi fogalomzavar, illetőleg összemosás. Az egyetemi képzés hosszabb időtartamú tudományágakra koncentrál, a kutatás a képzés lényeges részét képezi, míg a főiskolák, a főiskolai és a szakképzés a felsőoktatásra kívülről ható szociális , gazdasági hatásokra közvetlenebbül reagál, rövidebb képzési idővel, szűkebb szakterületen, kötöttebb tantervi struktúrával, az intézményekben lényegesen kevesebb kutatással. Nem célszerű ezért azonos vagy hasonló kritériumokat, feltételrendszert szabni, szerepeltetni az egyetemeknél és a főiskoláknál. Így a kutatási tevékenység szervezése vagy tudományos fokozattal rendelkező tanárok mint feltétel, a
