Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. július 6. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 7. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ)
484 olyannyira meghatározó törvényt ma tárgyaljuk délelőtt, esetleg még holnap délután, és ezze l a részletes vitának vége van. Én azt hiszem … ELNÖK (Szabad György) : Nem akarom képviselő urat megzavarni … (Bretter Zoltán: Meg tetszett zavarni…) …, de talán nincs ismeretében annak az elnöki bejelentésnek, amit ma tettem, miszerint egy rendkívüli házb izottsági ülés olyan határozatot hozott, hogy folytatjuk a megszakadó részletes viták tárgyalását. Tehát ha szükséges lesz, akkor csütörtökön is folytatjuk. BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ) Köszönöm szépen. Én tudom, hogy létezik ilyen házbizottsági dönté s a felsőoktatási törvényre vonatkozóan. Ugyanakkor viszont fönntartom fölháborodásomat … (Derültség és szórványos taps a jobb oldalon.) …, mert még akkor is, hogyha folytatnánk ennek a törvénynek a vitáját, nem hiszem, hogy két vagy három nap elegendő vol na, még akkor sem, ha egyesek most úgy érzik, hogy nem kívánnak hozzászólni … (Közbeszólás a jobb oldalról: Én holnap se akarok!) …, azt hiszem, itt nem csupán a hozzászólások számával lehet ezt mérni, hanem az a fontos, hogy mennyi időt hagyunk bizonyos, közmegelégedésre szolgáló intézkedések kimunkálására. És én azért érzem fölháborítónak ezt a rövid időt, mert úgy érzem, hogy nem lesz közmegelégedés a közoktatási törvény paragrafusait illetően. Tehát még egyszer ismétlem, továbbra is föl vagyok háborodva . (Közbeszólás a jobb oldalról: Nyugodj meg! - Derültség a jobb oldalon.) Már említettem az általános vitában - és kénytelen vagyok újólag szóba hozni , hogy ez a közoktatási törvénytervezet olyan volt, mint a Loch Nessi szörny: hol láttuk, hol nem láttu k; voltak híradások arról, hogy látták egyesek … (Közbeszólások és derültség a jobb oldalon.) Nos, ez a jellege a törvénytervezetnek megmaradt. A bizottsági vita során nagyban átalakult a törvénytervezet, és ma már nem az a törvény fekszik előttünk, amelye t a Kormány a bizottság elé hozott. És elsősorban nem az ellenzéki képviselők módosító indítványai alakították át a törvényt, hanem hangsúlyozom, kormánypárti képviselők módosításainak sokasága az, ami elviekben is megváltoztatta ezt a tervezetet. Mire eng ed következtetni ez a magatartás? És zárójelben hozzáteszem, hogy kíváncsi vagyok - és az előző fölháborodásomhoz kapcsolódom , hány kormánypárti képviselő fogja megvédeni a nyilvánosság előtt a módosító indítványait, hányan fognak ma és holnap hozzászóln i ehhez a törvényhez?! Nagy a gyanúm, hogy rendkívül kevesen, s ez misztériumjátékká alakítja ennek a törvénytervezetnek a vitáját; bizottságokba bevisznek kormánypárti képviselők módosításokat, ott megszavaztatják, majd pedig egy elviekben megváltozott tö rvénytervezet kerül ki a függönyök mögül. Majd igyekszem bizonyítani részletekben is, miben változott ez a törvénytervezet ahhoz képest, amit a Kormány eredetileg beterjesztett. És itt fel kell hívnom a figyelmet a Kormány felelősségére is, amely beterjesz tett egy tervezetet, és utólag - képviselői révén - módosítgatja, alakítgatja, sokszor beláthatatlanul és átláthatatlanul. (Közbeszólások a jobb oldalról.) Vannak olyan módosító indítványok is - és nagyon sok ilyet találtam a bizottsági jelentések sorában , ahol az előterjesztő az egyik bizottságban így, a másik bizottságban pedig amúgy vélekedett a módosításról. Olyanról is van tudomásom - például az imént említett iskolaszékek esetében , ahol az előterjesztő egész egyszerűen nem kívánt véleményt mondani , azt állítván, hogy majd a háromszázvalahány képviselő a végszavazásnál eldönti, hogy számára mely változat a kedvesebb. Én nem hiszem, hogy egy kormány megengedheti magának azt, hogy ne nyilvánítson véleményt a saját tervezetéről. Külön kell beszélnem Sa lamon László módosító indítványairól, amelyek csomagot alkotnak. Ez a csomag hasonlít ahhoz a csomaghoz, amelyet annak idején Salamon László a médiatörvényhez is beterjesztett, és amelyeknek hivatása az volt, hogy mindenféle egyetértést, egyeztetést, megeg yezést megkerülve alapvető változtatásokat hozzon, és mint tudjuk, a médiatörvényben ez olyannyira jól sikeredett, hogy végül a törvényt nem is tudtuk megszavazni.
