Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 21. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ)
49 A törvény fontos feladatként említi az oktatáskutatás kapcsolatának erősítését. E valóban kívánatos és az elmúlt évtizedekben nagymértékben lerombolt szerep e törv ény keretében kiváltság marad. Ennél a pontnál szeretném azt tisztázni, hogy a törvény létrejöttének legfontosabb erénye az lesz, hogy nem lehet majd hivatkozni a hiányára. A legfontosabb kérdésekben a törvény nem dönthet, nem kötelezhet, nem teremt konkré t feltételeket, hiszen ezek az autonómia körébe tartoznak. Olyan kérdés, mint az oktatás minősége, a piaci kényszerrel fog majd létrejönni. Az oktatók bére fontos az oktatás minőségi kérdésénél, de az oktatók bérénél meg kell említenem, hogy ez a szelekció s lehetőséget jelenti, tehát a szelekciót jelenti. Fontos az oktatás minőségénél a hallgatók igényessége, a társadalom igényessége és érdekeltsége, és mindez pénz és idő kérdése, ami nem ennek a törvénynek a feladata. A magyar felsőoktatás túl széttagolt, alulfinanszírozott, de egyszerre lerongyolódott és pazarló, túlszakosodott, de mégsem életszerű, követelményei merevek, nehezen átjárható, hiányzik a verseny, a lassú mozgásban még mindig biztonságosabb, mint a komoly váltás, ez a felsőoktatás túlzott pass zivitásra kényszeríti a hallgatót, rosszul ellátott a korszerű oktatáshoz szükséges könyvtárral és szakirodalommal, túl magasak a heti óraszámok, túl sok az oktató, akik minőségtől függetlenül alulfizetettek, ennek következtében szelekció sincs. (19.20) Alacsony a szellem piaci értékeinek a felismerése, nem elég széles körű a kutatómunka, kevés a megbízásos munka. Mindezek az oktatás nagyon fontos problémáit jelentik, de ugyanakkor ez a törvény ezekre például nem tud megoldást adni és nem is adhat. Magyar országon közismert a fejlett országokhoz képest az alacsony hallgatói létszám. Ezt a törvény szintén nem rendezheti, hiszen egy jelentős növelés nem képzelhető el az infrastuktúra jelentős növelése nélkül, ami a tervek szerint 2000ig körülbelül 100 milliá rdos beruházást jelent. Több hallgatót fölvenni, ahhoz valóban nem kell az oktatólétszámot növelni, de jóval nagyobb befogadóképességű előadótermek, jóval több könyvtár kell, kollégiumok kellenek és még nagyon sok minden. Többször elhangzott már a vidéki o ktatási centrumok szerepének növelése, és az előbb hallottuk, hogy három, illetve négy nagy egyetemi központ van, Budapest, Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs - ez már öt , és mindenki számára azonnal világos, hogy az ország egyik fele felborul, és az egész NyugatDunántúl hiányzik a felsorolásból, és valójában a koncepcióból is hiányzik, rendkívül sajnálatos módon. Mindannyiunk számára világos, hogy a finanszírozás kulcskérdés. Ebben a tekintetben a jelenlegi kormányalternatíva elfogadhatatlan. Ez úgy szól, hogy növelni kell a felsőoktatásnak juttatott összeget, hogy javuljon a hatékonysága. A másik alternatíva, hogy csökkenteni kell a juttatásokat, hogy javuljon a felsőoktatás hatékonysága. Sajnos, ezt az utóbbit választották. Mindaddig, amíg a gazdasági éle t szereplői nem lépnek fel komoly megrendelőként, szponzorként, mindaddig, amíg nem alakul ki a többcsatornás finanszírozási rendszer, addig az állam kötelessége biztosítani az oktatás feltételeit. Az önállóság úgy is értelmezhető, hogy a felsőoktatásnak p énzügyileg is önállóbbnak kell lennie. Ez elérhető a pénzügyi források bővítésével. Növelni kell a pályázati úton az elkülönített állami alapokból származó pénzeket, az alapítványokból, szponzoroktól, hitelekből, kutatási munkából, más szolgáltatásokból, v állalkozásokból befolyó összegeket. Ezért szorgalmazzuk - és amit a törvény nem rendez , hogy a közeljövő egyik lényeges kérdése a felsőoktatás vagyonhoz juttatása. Sokan említették, és valójában az elmúlt időben sok vihart kavart a tandíjak kérdése. Mi a tandíjnak a bevezetését elfogadjuk akkor, ha az egyetlen felsőoktatásban részt vevő hallgatót sem foszt meg a tanulmányaitól, ha a kompenzáció, a hitelek, az adókedvezmények, a díjak mértéke, a
