Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 21. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ)
48 az egyén szerepét felértékeli az állammal szemben, és így valójában a szellemi tőke fejlesztése nagyon nagy mértékben a polgárosodáshoz járul hozzá. A most előttünk lévő felsőoktatá si törvény akkor fogja igazán betölteni hivatását, ha az emberibb és a gazdagabb életet szolgálja, ha a felsőoktatás mozgásterét olyanná teszi, hogy az az ország és az emberiség fejlődése iránt elkötelezett, küzdőképes értelmiséget nevel, és nagyon fontos, hogy meghagyja a tudás öntörvényű mozgásának a szabadságát. Tisztelt képviselőtársaim! Néhány címszóval lehetne jellemezni azokat az elvárásokat, de legalábbis azokat a fontos elemeket, amelyeket ennek a törvénynek szolgálnia kell. Ezek a címszavak - amel yektől a törvény jóvá válhat : az autonómia, a finanszírozás kérdése, teljesítményelv, minőség, a versenyhelyzet, a piaci elemek megjelenése és a szelekció. Az autonómia több szinten értelmezhető, hiszen itt a hallgató autonómiájáról, a tanár autonómiájár ól, az intézmény és a magyar felsőoktatás autonómiájáról van szó. A hallgató részéről ez a különböző ismeretek megszerzésének szabadságát jelenti. Az oktatás részéről az ismeretszükséglet felismerésének szabadságát, az ismeretátadás módjának, tartalmának, az oktatási intézmény belső működésének, együttműködésének, de ezen felül az önértékelés, az önellenőrzés, az önfejlesztés belülről való meghatározását is jelenti. Ezt jelenti, hiszen az autonómiának nem a szabadság a lényege, nem az önállóság a lényege, h anem a felelősség, hiszen az autonómiának ez adja az értelmét és a mércéjét is. Tehát aki autonóm, annál a felelősség az első, ami hangsúlyozandó. Ezért nagyon jól el kell tudni határolni egymástól a beavatkozást és a kontrollt. A beavatkozás nem engedhető meg. A kontroll viszont sokszínű, itt szerepe lehet az államnak, a felsőoktatás résztvevőinek, a piacnak, a fogyasztóknak, a nemzetközi visszajelzéseknek, de ezen belül is a legfntosabb az intézményen belüli folyamatos értékelés. Nagyon lényeges kérdés az autonómiánál, hogy mennyire erősek a felsőoktatás civil intézményei, tehát a felsőoktatás önálló szervezete, és ebben a kérdésben nagyon komoly megoldandó dolgok vannak hátra. A felsőoktatás szövetségét komolyan meg kell erősíteni, de ez a feladat saját m agukra, a felsőoktatás résztvevőire vár. A törvény másik lényeges kérdése, hogy miközben általában a felsőoktatásban résztvevők rengeteg közös érdekkel rendelkeznek, indokolt, hogy köztük a versenyt nyitva hagyjuk. Ezért lehetővé kell tenni a nem állami eg yetemek, magánegyetemek még gyakoribb megjelenését. Az egyetem vagy a szakalapítás feltételeinek elő kell írni egy minimumot, de nagyon fontos a törvényben, hogy egy bizonyos fejlesztési időt is biztosítani kell az általánosan elvárt követelmények teljesít éséhez. Ez a törvénynek egy nehéz kérdése, hiszen a törvény nem részletezheti a feltételeket, ugyanakkor fennáll a veszélye annak, hogy a birtokon belül levők az indokoltnál nehezebbé fogják tenni az új egyetemek létrejöttét. Nem szándékunk az új egyetemek számának növelése. Inkább a csökkentés a cél, de az életképes új kezdeményezésekre a követelményeket teljesítő főiskolák, intézmények számára nyitva kell hagyni az új egyetem alapításának lehetőségét. Az elmúlt időben készült tanulmányok a magyar felsőokt atás szétdaraboltságát, az összevont, nagy egyetemek létrehozásának szükségletét említik. Valóban létezik ez a probléma, de ezeket a jelentéseket általában nagy országokból jött szakértők készítették, és Európában a kis országban, és általában a világban a kis országokban hasonló a helyzet, mint Magyarországon: sok kis egyetem létezik. A felsőoktatási intézmények közötti ésszerű együttműködést, átjárhatóságot nem adminisztratív eszközökkel, nem erőszakos összevonásokkal, hanem az érdekeltséggel, az együttmű ködés kultúrájának alakításával, alapvetően az evolúciós eszközökkel szükséges biztosítani.
