Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 21. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ)
47 Ugyanebben a módosító indítványban javaslom azt is, hogy a főis kolák között kerüljön felsorolásra a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola, valamint a Külkereskedelmi Főiskola szolnoki kihelyezett tagozataiból létrejövő Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola, amelynek kormányzati egyeztetése megtörtént, s lényegében csa k egy formális kormánydöntés van hátra a jóváhagyáshoz. (19.10) Tisztelt Országgyűlés! Rajtunk múlik, hogy ez a törvény olyan jogi keretet teremte az ezredforduló felé haladó magyar felsőoktatás számára, amely egyben elvezet egy európai mércével is korsze rű intézményi szerkezethez, és korszerű szakmai tudományos színvonalhoz. Megítélésem szerint e törvénytervezet alkalmas erre, ezért az elmondott észrevételekkel együtt elfogadásra javaslom. Köszönöm. (Szórványos taps.) ELNÖ K (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Rab Károly képviselő úr a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Dr. Rab Károly (SZDSZ) RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szerettük volna ennek a törvénynek a tárgyalását jóval hamarabb megélni. Realitása volt annak, hogy 1991ben, még inkább '92ben ez a törvény a Ház elé kerüljön. Sajnálatos, hogy csak most kezdjük el tárgyalni. Azzal nem értek egyet, hogy az előterjesztés alaposságához volt szükség ilyen sok időre, mert ez a törvény eg y év óta csak romlik. Három évig készítgették valójában ezt a törvényt, és valójában a Háznak nem több, mint három hete marad a tárgyalásra, és ezt stratégiai területnek nevezik. Valójában nemcsak a törvényelőkészítés lassúsága, hanem a három év alatt ált alában a szellemi erőforrások fejlesztésére fordított erőfeszítések alapján ez úgy tűnik, hogy nem stratégiai terület, ha igen, akkor az a stratégia, hogy a hangosan felmutatott erőtlen fejlesztési szándékot halk, de annál erőteljesebb elvonások követik. T örténelmi tapasztalat, hogy a felvilágosult uralkodók mindig a tudományt, oktatást fejlesztették, s valószínű, fordítva is igaz: ahol ezt nem fejlesztik, ott nem felvilágosult az uralkodó rendszer. A világ mindig a tudás révén haladt előre, és ami ma a fej lett vagy fejletlen világot megkülönbözteti egymástól, az valójában a szellemi tőkével való rendelkezés különbözőségéből adódik. A természeti kincs csak a megfelelő tudással, szellemi tőkével rendelkezők kezében jelent komoly természeti erőforrást. A tudás két értelemben, több értelemben is meghatározó szerepű lehet. Abban az értelemben is, hogy a falun szántóvető emberre, jó szakmunkásra mindig is szükség volt, a jó szakemberre, de egyaránt szükség van ezekre a kiváló szakmunkásokra és a világszintű tudós emberekre is. Valójában egy ország gazdagodásához, az ország tudásszintjének bővítéséhez egyre tömegesebb, egyre magasabb szintű oktatás - és nagyon fontos , folyamatos továbbképzés szükséges. Ma a piaci siker a világon a termékben rejlő szellemi teljesí tménnyel arányos. De a gazdagabb élet mellett az emberibb életnek is feltétele a szellem megléte. Ezért ezek a törvények, amiket most tárgyalunk: a közoktatás, szakoktatás, az Akadémia, a felsőoktatás, valójában - többször elhangzott - az ország számára me ghatározóak. Hadd mondjak itt három mondatot még ehhez a kérdéshez. Az egyik, és nagyon fontos: ma a fejlett országokban a jövedelem több mint fele a szellemi tőkéből ered. Az elmúlt évtizedekben a fizikai vagyon értéke relatíve lecsökkent, s ugyanakkor a szellemi vagyon értéke több mint tízszeresére, tehát több mint ezer százalékkal emelkedett a fejlett országokban. Ez a gazdasági vonatkozása. A nagyon lényeges másik társadalmi vonatkozása a szellemi tőke fejlesztésének az, hogy a szellemi tőke egyéni vagy on, tehát nem államosítható, nem elidegeníthető. A szellemi tőke fejlődése
