Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. július 2. péntek a nyári rendkívüli ülésszak 6. napja - Az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvényjavaslat módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
422 Megkérdezem akkor az érdekelt bizottságok elnökeit, illetve államtitkár urat, látjáke a végszavazásnak akadályát. - Nem. Köszönöm. Kérdezem tehát végezetül a tisztelt Országgyűlést, hogy a már elfogadott módosító javaslatokkal, illetve a módosító javaslatokkal érintett eredeti rendelkezésekkel együtt elfogadjae a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokr ól szóló törvényjavaslatot és annak mellékleteit. Most kérem szavazatukat. (Szavazás.) Köszönöm. Az Országgyűlés 137 szavazattal, 69 ellenében, 22 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot elfogadta, ezzel megalkotta a lakástörvényt. Az illetékről szóló 1990 . évi XCIII. törvényjavaslat módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Tárgyalásunkat, illetve határozathozatalunkat az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavasla t határozathozatalával folytatjuk. Az előterjesztést 9793as számon kapták kézhez. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy a részletes vita lezárását követően nem került sor miniszteri válaszra. Megadom tehát a szót Szabó Iván pénzügyminiszter úrnak. Dr. Sza bó Iván pénzügyminiszter válasza SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem fogok két percnél többet beszélni, ne hagyjátok el a termet, mindenkit kérek. (Taps.) A vitában elhangzottakkal kapcsola tban röviden három kérdésre szeretnék kitérni. Az egyik a bevétel hovafordításának a kérdése. Az 1994es költségvetés - amit időközben volt szerencsém benyújtani a tisztelt Háznak - 9,8 milliárd forintot irányoz elő a bíróságok számára. Ezzel szemben a biz ottsági vitákon is elhangzott és elfogadott módosító indítványok alapján legfeljebb 5 milliárd forint illetékbevétellel számolhat az igazságszolgáltatás. Ebből világos, hogy az illetékbevételt nem más célra, hanem az igazságszolgáltatás működésére, fejlesz tésére fordítjuk, és 50%át sem fedezi a működési költségeknek, tehát messzemenően adókból, a többi állampolgár pénzéből még ki kell ezt pótolni. A másik kérdés: a mértékek ügyében szeretnék néhány szót szólni. Elrettentő példaké nt jelentek itt meg a felső határok, és nagyon sokat emlegették azt az ominózus 2 millió forintot, amelyik megjelenik, mint egy olyan jogorvoslati kérdés, ahol a 2 milliós érték az illeték figyelembevételével 33,3 millió forintos vagy azt meghaladó pertárg y esetén jelenik meg. Kérem tisztelettel, szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, nagyon boldog lennék, ha a létminimumon élők éppen 33 milliós pereket tudnának indítani. Nem őrájuk jellemző ez a kör. A harmadik kérdés pedig, hogy vezete ez az illetékmér ték a jogérvényesítés korlátozásához vagy önbíráskodásához. Hadd tájékoztassam a tisztelt Házat, hogy a költségmentesség, valamint az illetékfeljegyzési jog intézményének fenntartása biztosíték arra, hogy a bírói út igénybevétele senki számára nem válik le hetetlenné. A jellegük miatt támogatást érdemlő eljárásoknál már eleve a per tárgyánál fogva kedvezmények illetik meg a pert indítókat, például a munkaügyi perekben a szociális helyzetük szerint rászorulók személyes költségmentességet vagy illetékfeljegyzé si jogot nyernek. Ennek alapján tehát világos, hogy a perhez mindenki az igazság keresésének a folyamatában hozzájuthat. A negatív példaként felhozott magánvégrehajtói szervezetek szolgáltatásait nem a kiskeresetűek, nem a rászorultak, nem az illetékfelje gyzésre jogosultak tudják indítani. Ezek sokkal többe kerülnek, mint maga az illetékfeljegyzés. Tehát ez egy egészen más, a felső köröknek, a nagy jövedelmű köröknek esetleges jogintézményen kívüli igazságkeresési formája.
