Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 21. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
42 Az új hatalom nemcsak hogy nem kéri számon az elmúltakat, hanem utólag még meg is jutalmazza azokat, amennyiben a 123. § (1) bekezdése kimondja, hogy - idéz em : "Az e törvény hatálybalépését megelőzően kinevezett egyetemi tanárokat habilitáltnak kell tekinteni." Ha eltekintünk is a politikai szempontoktól, akkor is párját ritkító példája a bürokrata korlátoltságnak és ostobaságnak. Hol a teljesítményközpontú ság, a kiválóság elismerése, a hasznossági elv? Miért nem részesülhet mindebben az a főiskolai tanár is, aki legalább annyit teljesített, mint egyetemi kollégája? Sorolhatnánk még a kérdéseket. Vilá gos, hogy ilyet csak megcsontosodott bürokrata kodifikálhat, aki olyan messze van a polgári gondolkodástól és észjárástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Csak dicsérni lehet, hogy a tervezet komoly követelményeket állít az egyetemi és főiskolai tanárokkal szembe n, így azt is, hogy idegen nyelven is tudjanak előadni. Mi, akik közelről és belülről ismerjük az egyetemi és főiskolai életet és annak szereplőit, jól tudjuk, hogy a nyelvszakosokat leszámítva, idegen nyelven csak igen kevesen tudnak előadást tartani. Nem csoda! Az egyetemi, főiskolai előadás anyanyelven is igen magas szellemi teljesítmény, nem is alakul ki azonnal, évek, esetleg évtizedek kellenek hozzá. Idegen nyelven természetesen ilyenolyan szinten igen sokan tudnak. Ám előadást tartani csak azok, aki k átestek azon az iskolán, amit Klebelsberg biztosított a magas értelmiségnek, illetve akik külföldön végezték az egyetemet. Ezzel összefüggésben jut eszembe, hogy nem elég a követelményeket hangoztatni, a képességek és a szükséges ismeretek megszerzésének útját, módját is ki kell jelölni. Bár erre történik utalás a 24. §ban, az korántsem kidolgozott. Feltétlenül fontos volna alaposan kimunkálni az egyetemi, főiskolai oktatók továbbképzését és erről külön fejezetet iktatni a tervezetbe, illetve a törvénybe . Ugyancsak helyeselni lehet, hogy a főiskolai oktató is lehet egyetemi tanár, ha megfelel a követelményeknek. A magam részéről azonban nem feltétlenül kötném mindezt habilitációhoz. A teljesítmény minőségét, korszerűségét, jelentőségét venném alapul. Mint ahogy tudományos dolgokban járatos ember tudja, hogy sokszor az egykét íves tanulmány is jelentősebb lehet, mint a testes kötet. Nem lehet egyetérteni az olyasfajta homályos megfogalmazásokkal, mint amilyenek a 17. § (5) bekezdés b) pontjában olvashatók. A köztársasági elnök eszerint felmentheti állásából azt az egyetemi tanárt, aki súlyosan sértette a tudományos etika normáit vagy - idézem : "más okból vált méltatlanná az egyetemi tanári tisztség viselésére". Ki mondja meg, hol és miben kezdődnek a tudo mányos etika elleni vétségek, pláne súlyos vétségek? Tessék szakértők bevonásával pontosan, tételesen tisztázni! És mik azok a bizonyos "más okok"? Miféle felületesség, homályos és súlyos visszaélésekre alkalmat adó, jogállamban megengedhetetlen, sőt üldöz endő törvényszövegezés? Itt is tessék pontosan kitenni, miféle magatartásról vagy vétségekről lehet szó, illetve miket kell az úgynevezett más okok fogalma alá vonni? A 31. § (3) bekezdése szerint tudományos meggyőződésért állami felsőoktatási intézményekb en senkit sem érhet hátrány. Egyetértek! És vallási meggyőződéséért, politikai elveiért, erkölcsi eszményeiért, világnézetéért? Az egyetemi, főiskolai oktató sem tudományos egzisztencia csupán, hanem még sok minden más is. A tervezet megalkotóinak erre is gondolniuk kellett volna. Míg a professzorok, tanárok, docensek helye szilárd a tervezet szerint, a kezdő oktatók, a tanársegédek és adjunktusok csak meghatározott időre létesíthetnek munkaviszonyt. Ezzel önmagában még semmi baj nem lenne elvileg. A szelek ció szükséges, egészséges és hasznos dolog! Ám a gyakorlatban sok esetben olyan elvtársak - mondjuk ki nyíltan , kommunista kreatúrák fogják elbírálni a fiatalok alkalmasságát, akiket beengedni sem volna szabad az egyetemekre. Főleg nem olyan körülmények között, amikor a tervezet minden előzetes megtisztítás nélkül kívánja kialakítani az egyetemi, főiskolai autonómiát.
