Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 21. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adókulcs 1993. október 1-jei emelésével összefüggő lakossági kompenzálásáról szóló tájékoztató és országgyűlési határozati ... - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. az MSZP vezérszónoka:
29 költségvetési programba beágyazva, tisztességesen előkészítve hozva elő az ügyet, s akkor lehet érdemben vitázni arról, hogy szabade meglépni vagy sem. De most semmi esetre sem! Ezek után nem nagyon látszik indokoltnak, hogy a kompen zációról véleményt mondjunk, ha egyszer az egészet elvetjük. Csak azért tenném meg, tisztelt Ház, mert előbbutóbb - akár most lépi ezt meg a Parlament, illetve a kormánypártok döntésével a Kormány, akár később - '94ben a kompenzációval szembe kell nézni. És van véleményünk erről a dologról, ezért el kell, hogy mondjam. Négy megjegyzést szeretnék tenni. Az első: ha a kompenzáció vezérelve egyedül az, hogy mennyit költhetek el a kompenzációra, miként ezt az előterjesztett határozati javaslat tartalmazza, az az hogy 3 milliárdot, és abba kell beleférni, akkor valószínűleg az optimális kompenzációs elemek nem érvényesíthetők, csak nagyon erőteljes sérelmek árán. Azt kell tehát mondanom, persze bizonyos határok közé kell szorítani a kompenzációt, ellenkező esetb en nincs értelme egy adóemelést bevezetni, de nem lehet mereven, egy abszolút összeggel behatárolni a kompenzációs lépést! A második: vajon a kompenzált kör elégségese? Abban az értelemben elégségese, hogy a legszélsőségesebb negatív hatások kivédését le hetővé tegye. A válasz az, hogy nem! Hiszen itt nem egyszerűen a lakosságról van szó, hanem azokról a költségvetési szervekről is, amelyek az érintett termékkör nagyfogyasztói, és az intézmények túlnyomó többsége nagyfogyasztó, villamos energiában és az ös szes, élelmezést nyújtó intézmény tekintetében. Nem csodálom, hogy a Kormányon belül kemény viták voltak. Számomra nem egyszerűen és nem is elsősorban a hadsereg jogos igénye itt a perdöntő - de mi lesz, mondjuk, az élelmezést nyújtó oktatási, egészségügyi , szociális intézményekkel, amelyek holtbiztos, hogy nem bírják lenyelni ezt a többletet? Nem is célszerű őket ilyen helyzetbe hozni, tehát ha kompenzáció van, akkor a költségvetésen belül is gondolkodni kell a kör bővítéséről. (17.40) A harmadik dolog: va jon a hatások és a kompenzáció között milyen a viszony? Arról van szó, hogy ezévi megvalósítás esetén egy főre havi 300 forint a fogyasztási többlet. Igen, de az átlag magyar család nem egy főből áll, hanem három főből áll. Tehát egy átlag magyar családnál a havi többlet 900 forint. A kompenzáció egyharmados. Ezt nem is vitatták a szakmai viták során az előterjesztő Pénzügyminisztérium képviselői. A kérdés az, hogy ez az egyharmados kompenzáció hogy terül szét. A beterjesztett négy változatból kettő, azt go ndolom, sokkal inkább a változatok számának gyarapítását szolgálja, és alkalmatlan érdemi vitára, hiszen kettő - a B- és Cváltozat - eleve nem tartalmazza a keresetek semmilyen kiegészítését, kizárólag a nyugdíjas körre, a munkanélküliekre, illetve a gyer meket nevelő családokra vonatkozik, de a gyermeket nevelő családokra is úgy, hogy csak a két- és többgyermekes családokra. Hogy világos legyen, tisztelt Ház, két olyan változatot terjeszt be a Kormány, amiben az egygyermekes családok egy also grandot nem k apnak, akkor se, ha a legalacsonyabb jövedelmi kategóriába tartoznak. Én nem tudom, hogy komolyan lehete egy ilyen változatot venni. Természetesen én azt mondom, hogy komolytalan az ügy. Marad tehát két változat, amely ezzel az egyharmados kompenzációval eljut a 10000 - ez a 300 forintos - és a 15000 jövedelemhatárig - ez a 200 forintos kompenzáció. Mi a tanulság - és ez a dolog lényege, hiszen a hatásokat csak így lehet értelmezni : az egész ügynek igazán nem a frazeológiában megjelenő réteg a vesztese v agy a teherhordozója, hiszen arról van szó, hogy a lépéseinkkel a nagyobb jövedelmű, nagyobb vagyonú rétegeket terheljük, amit még üdvözölni is lehetne. Nem erről van szó. Ez klasszikusan a közép- és kisjövedelmű rétegeket terheli, méghozzá látványosan, bi zonyítható módon. Így egy kompenzációt - még ha egyébként rászánja is magát a Parlament arra, hogy ezt a lépést elfogadja, amitől én óvnám a Házat - akkor sem szabad beterjeszteni. Akkor sem lehet elfogadni. Még egyszer hangsúlyozom, ez tehát nemcsak a mos tani kompenzációs javaslatra vonatkozó megjegyzés, hanem arra, amikor majd komolyan lehet egy ilyen általános forgalmi adó rendszerbéli változtatással foglalkozni.
