Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 21. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adókulcs 1993. október 1-jei emelésével összefüggő lakossági kompenzálásáról szóló tájékoztató és országgyűlési határozati ... - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. az MSZP vezérszónoka:
28 periódusban - és ez az, amit hangsúlyozni szeretnék , amikor 1993 második felében, sajnos, újabb inflációs hatásokkal kényszerülünk szembenézni. Három ilyet már most tudunk mondani. Az első holtbiztos, hogy nemcsak a fogyasztói, hanem a termelői árak is emelkednek; a mezőgazdaságot sújtó aszálykárok, a csökkenő termelés miatt ez kikerülhetetlen és szándékainktól függetle n. Egészen biztos, hogy lesz még anticipált inflációs hatása a szép fokozatosan, az év második felében végrehajtandó forintárfolyamcsökkentésnek is, az sem kerülhető ki. Itt a kritika nem arra vonatkozik, hogy követjük a durva reálfelértékelést kiigazító politikát, hanem arra, hogy annak van egy inflációs hatása. És pontosan tudjuk, hogy a pótköltségvetés elfogadása esetén a növekvő deficit finanszírozása is előbbutóbb megköveteli az állampapírok kamatának emelését. Ez a három olyan inflációs hatás, amely holtbiztos, hogy lehetetlenné teszi a tervezett ráta tartását, sőt nagy valószínűséggel 20 fölé emeli a fogyasztói árindexet. 20%os fogyasztói árindex esetében újabb anticipált inflációs hatást bevinni egy rendszerbe 3 milliárd forintos nettó költségveté si bevételért - nagyon nagy bűn. Nem tudok mást mondani… Óriási hiba! Nem szabad vállalni! Elképesztően sok olyan kárt okoz, amit később nem lehet ellensúlyozni. 20%nál meg egyébként sem szabad játszani az inflációt növelő lépésekkel, csak végszükség eset ében szabad bevinni a rendszerbe anticipált inflációs hatású lépést. A fogyasztásra milyen hatása van? Én értem azt az ideológiát, hogy tulajdonképpen nem nagyon fogja a fogyasztás volumenét érinteni ez a lépés, mert olyan termékkört érint, amelynek az árr ugalmassága rendkívül kicsi. Én azt gondolom, ez egy esetben igaz - igaz a villamosenergiafogyasztás esetében, mert mit lehet csinálni… Annyi villamos áramot fogyasztanak az emberek, amennyi ahhoz kell, hogy működni, élni tudjanak, és ki fogják fizetni. M ár aki ki fogja fizetni… Más a helyzet az élelmiszerek és a gyógyszerek esetében! A gyógyszerek esetében a fogyasztás ott rugalmatlan az árnövekedésre, ahol a társadalombiztosítás térít; de ahol a társadalombiztosítás nem térít, ott az emberek nem fogják m egvenni a gyógyszert, még akkor sem, ha szükségük van rá! Nem fog szinten maradni a fogyasztás, hanem volumenben vélhetően csökkenni fog. Erre lehet azt mondani, hogy úgyis éppen elég nagy a gyógyszerpazarlás - ami persze igaz, csak egyáltalán nem biztos, hogy annál a körnél lesz fogyasztást kiszorító hatású az áremelés, amely pazarló módon fogyaszt; valószínűleg a másik körnél, amelyik majd nem tudja megvásárolni a gyógyszert. És végül a harmadik az élelmiszerek ügye. Én is azzal értek egyet, amit, azt his zem, Pintér István emlegetett, hogy bizony, az élelmiszerek áremelésénél messze nem lehet az árrugalmatlanságban bízni! Lesz fogyasztási volument csökkentő hatása! Nem a magas jövedelműeknél lesz, nekik ez igazán nem okoz gondot, hanem a közép- és alacsony jövedelmű kategóriákban. Miután ez, ugye, nem egyszerűen életszínvonalpolitikai összetevők miatt érdekes, hanem mert a magyar mezőgazdaság egyik keservének az oka a belső kereslet korlátozott volta és a belső élelmiszerfogyasztás visszaesése, egy lépéss el rásegítünk ennek a negatív hatásnak a fölerősödésére. Nem állítom, hogy drámai módon, de mindenféleképpen hozzásegít ez is. Ezért tehát azt gondolom, hogy a fogyasztás szempontjából sem jó hatású ez a lépés, még egyszer mondom, minimális bevételek érdek ében. És a harmadik hatásról nem beszélek, mert többször utaltam rá; csak 3 milliárdért ebben az évben nem lenne szabad ezt a lépést megtenni! Mindent összevetve tehát úgy látjuk, hogy miután ez a lépés elkerülhető lenne ebben az esztendőben, a hatásai sok kal károsabbak, mint az esetleges költségvetési bevételekre gyakorolt pozitív hatása - ezért nem szabad megtenni! Azt ajánljuk tehát a Kormánynak, gondolja végig; úgy gondoljuk, hogy a pótköltségvetési csomagja is sokkal inkább szalonképes és elfogadható, ha ezt a lépést kihagyja. És '94re - mert egyébiránt a kétkulcsos áfa indokolt, mert egyébiránt valószínűleg előbbutóbb elkerülhetetlen a 6% emelése , azokat a célokat is figyelembe véve, amelyek érdekében érdemes vállalni, tehát egy gazdaságpolitikai p rogramba, egy komplex
