Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 21. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adókulcs 1993. október 1-jei emelésével összefüggő lakossági kompenzálásáról szóló tájékoztató és országgyűlési határozati ... - GAÁL GYULA, az SZDSZ vezérszónoka:
21 Kezdjük a kérdések elején. Nyilvánvalóan van egy rövid távú hatása a forgalmi adó emelésének. Ahogy ezt az államtitkár úr a bevezetőjében elmondotta, legkézzelfogh atóbb rövid távú hatása, hogy ebben az évben a költségvetés helyzetét 3 milliárd forinttal javítja a tervek szerint. Tehát a hiányt 3 milliárd forinttal csökkenti. Ehhez tudni kell, hogy a Kormány optimista becslése szerint 215 milliárd forint lesz a költs égvetés ez évi hiánya. Vélhetőleg több lesz, de maradjunk a 215nél. Akkor ez a 3 milliárd forint pontosan az 1,4%át teszi ki a költségvetés várható hiányának, tehát 1,4%os javulást sikerül elérni az árszínvonal - szintén az államtitkár úr említette a be vezetőjében - 1,8%os növelésével. Tehát egy olyan összefüggést látunk ebből kibontakozni, hogy körülbelül másfélszer akkora árszínvonalemelkedést indukál ez a javaslat, mint amennyivel javítja a költségvetés egyensúlyát. Most persze félek attól, és ezért óvatosan említettem ezt az összefüggést, nehogy a Kormány azt a megoldást válassza ezek alapján, hogyha sikerül elérni az árszínvonal 150%os emelését ebben az évben, akkor a költségvetés hiánya 100%ig eltüntethető. Ebben a kérdésben, az árszínvonal emel kedésében már igen határozott lépéseket sikerült tenni az utóbbi időben, úgyhogy remélem, ez nem fog folytatódni ezen a módon. (16.40) Továbbmenve a kérdéseken: változotte valamit a gazdaságpolitika? Szabó Iván emlékezetes májusi felszólalá sa, amelyben a Nemzetközi Valutaalappal való tárgyalásairól számolt be, azt sugallta, hogy a Kormány belátta az eddigi sodródó gazdaságpolitikájának a kudarcát, és olyan módosításokra szánja el magát, amelyek ugyan áldozatokat követelnek a lakosságtól, de mégis kimozdítják a gazdaságot a jelenlegi holtpontról, megállítják a gazdasági teljesítmények süllyedését, és új impulzusokat visznek be a gazdasági élet szereplőinek a működésébe. Mikor elhangzott ez a beszéd, már akkor azt kifogásoltuk, hogy nagyjából k örvonalazódnak belőle azok az áldozatok, amiket a társadalomnak vállalnia kell, de nem világos, hogy minek az érdekében. Nem volt világosan megfogalmazva az a gazdaságpolitika, gazdaságpolitikai váltás, aminek az érdekében kell hozni az áldozatokat, nem vo lt megfogalmazva az, hogy milyen társadalmi csoportok lesznek ennek a gazdaságpolitikai váltásnak a kedvezményezettjei, és milyen társadalmi csoportok lesznek azok, amelyek az áldozatok nagy részét viselni lesznek kénytelenek. A pótköltségvetés kapcsán min d az SZDSZ, mind más pártok vezérszónokai elmondották, hogy nem látszik a pótköltségvetésben semmi olyan intézkedés, amely akár az állami túlköltekezés visszaszorítását célozná, akár arra adna módot, hogy valamiféle gazdasági növekedés induljon be a gazdas ágban, akár valamilyen szociális, igazságossági elven alapuló intézkedéscsomagot finanszírozna, nem látszanak azok az intézkedések, amikből a későbbiekben gazdasági növekedés lesz. Tehát összefoglalóan azt lehet látni a gazdaságpolitika hiányából, vagy az egyoldalúan beterjesztett javaslatokból, hogy ugyan az áldozatokat már most ki kell fizetni, vállalni kell, de továbbra sem tudhatók, hogy milyen célok érdekében. Nem derült ki sem a pótköltségvetési törvényjavaslatból, és nem derült ki most természetesen - hiszen ez nem tárgya - az általános forgalmi adó kulcsának emelése kapcsán benyújtott törvényjavaslatból. Csak egyetlenegy területet szeretnék részletesebben kiemelni. Az emlékezetes, vagy mindannyiunk által tudott, hogy a pótköltségvetésre elsősorban az ért volt szükség, mert nem érkeznek a költségvetés előzetesen tervezett bevételei, mindenekelőtt a privatizációs bevételeket kell jelentős mértékben viszszafogni a várható költségvetési bevételek között. 26 milliárd forinttal csökkent az az összeg, amelyet az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság fizetne be a költségvetésbe, részint az állami tulajdon utáni osztalék, részint a privatizációból származó bevételek fejében.
