Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 21. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adókulcs 1993. október 1-jei emelésével összefüggő lakossági kompenzálásáról szóló tájékoztató és országgyűlési határozati ... - ELNÖK (Szabad György): - KULIN SÁNDOR, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság alelnöke: - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - KATONA KÁLMÁN, a gazdasági bizottság alelnöke:
18 vitában. Részben már megtörténtek. Itt elsősorban az áfaviszszaigénylés automatizmusának megszüntetésére gondoltunk. A másik pedig az előterjesztés 7. §ában megfogalmazott szerény módosítás, amelyet ha képviselőtá rsaim megnéznek, akkor ennek nagy jelentősége van, ami úgy szól: készfizetői kezesként szerepel a törvény elfogadása után az adófizetésre kötelezett. Erre kérem, hogy nagyon figyeljenek. További szigorítások is várhatók, mert az adómorál területén valóban sok bepótolnivalónk van. Egy nagyon markáns kisebbségi vélemény elmondására is felkért a bizottság, Pál László szájából hangzott el. Csak idézni tudom, mert annyira tömör és egyedi, hogy azt hiszem, így jó, ha a jegyzőkönyvek megörökítik: abban az esetben - idézem Pál Lászlót , ha a privatizációs bevételek és az állami vállalatok osztalékaival, behajtásával foglalkozna a Kormány, nem kellene törvénymódosítás. Ehhez sem a Kormány, sem mi nem tettünk kiegészítést. Ez így, azt hiszem, magáért beszél, ahogy el hangzott. Felmerült még az a kérdés, hogy a háromkulcsos, két és fél kulcsos, majd kétkulcsos áfa alakulása során egy fix pont volt, ami nem változott soha, és amiben egységes a gondolkodás a bizottságon belül, hogy az alsó és felső kategória között nagyon nagy a különbség. Felmerült a kérdés, hogy gondolte a Kormány arra, hogy a 25%ot lejjebb vigye, ami hosszú távon természetesen logikusnak látszik. A Kormány előterjesztője erre azt válaszolta, hogy a költségvetés jelenlegi helyzete ezt nem teszi lehetőv é, annak ellenére, hogy az egészséges arány valahol a 10 és 20% körül lenne. Tehát a 10 lenne az alsó és a 20 a felső. Remélem, hogy valamikor majd ezt is el fogjuk érni. Szalay Gábor képviselő úr megbízásából el kell mondanom, hogy őt ez a válasz nem elég ítette ki. Azt hiszem, ezzel nincs egyedül. Ugyanakkor a számszaki indoklásnál, amikor a Kormány azt mondta, hogy százalékpontonként 3 milliárdot jelentene a visszalépés, akkor a képviselő úr, azt hiszem, hogy rosszul számolt, mert az minimálisan 15 milliá rd lenne, tehát lényegesen nagyobb, mint amennyivel most - bizonyos 3 milliárddal - megnőtt a kiadási oldal. Tehát ennyit a csökkentésről. Természetesen még az a kérdés merült fel, hogy miért kell ilyen sűrűn változtatni az adókulcsokat. Nem lenne jobb a s tabilitás? Talán nem látta előre a Kormány, hogy ez így lesz? Nem jó az, hogy minden évben változtatunk. Ez valóban nem jó, de jelen esetben egyértelműen nem az előrelátás hiányáról van szó. Bizonyára emlékeznek arra képviselőtársaim, hogy az elmúlt évi kö ltségvetés előterjesztésénél, amikor az áfáról volt szó, akkor is 10 és 25%ról beszéltünk, de az érdekegyeztető tárgyalások, illetve a parlamenti viták során ezzel az alsó szinttel visszamentünk a 0ra és a 6%ra. Ennek a szakma által előterjesztett vált ozatnak a helyreállításáról lenne most szó. Nagyon érdekes volt Dragon képviselő úr felvetése, aki azt mondta, hogy miért nem három- vagy négykulcsos, tehát többkulcsos áfában gondolkodunk? Jobban tudná a több kulcs követni a szociális igényeket, az egyes területek támogatását preferálni tudná. ţ hozzátette, hogy nem kimondottan szakmai kérdés, de úgy érzi, a több kulcs jobban kezelhető lenne. Erre egy egyetemi előadásnak beillő nagyon jó választ kaptunk Tardos Márton képviselő úrtól. Én azok kedvéért, aki k most nincsenek itt a teremben - hogy majd elolvashassák , de a képviselőtársaknak is egy nagyon jó kis gondolatmenetet elmondanék. Idézném Tardos Márton képviselő úr válaszát, amely nekem nagyon tetszett, és szeretném megosztani önökkel: Erre a többkulc sos rendszerre azt mondta, hogy az adóelmélet tulajdonképpen csak egy adót ismer, amely nem hatékonyságrontó jellegű, és amely hatékonyságjavító. Ez pedig a földadó és a telekadó, mert itt a tulajdonosokat arra kényszeríti, hogy a rendelkezésünkre álló ter melési tényezőt hatékonyan dolgoztassák, működtessék. És azért kényszerítik arra, mert ha parlagon hagyják, akkor is fizetni kell, méghozzá nem is jelentéktelen mértékben. Az összes többi adó zavaró. Kivéve egy, amely csak neutrális és az áfatípusú adó ak kor, ha csak egy adókulcs van. Tulajdonképpen a
