Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 31. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat, a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségének egyes feladatairól szóló törvényjavaslatok együttes általános vitája - ÁDER JÁNOS, DR. a FIDESZ vezérszónoka:
1089 találunk a különböző országok szabályozásában. És itt csak a példák előtt szeretném Salamon László figyelmét felhívni, hogy nemcsak sztálinista példák vannak, a példák, amelyekre hivatkozok, nyugateurópai példák. A legismertebb talán e teki ntetben Portugália, ahol a parlamenti felügyelet érvényesül, illetve Norvégia, ahol az ügyészség közvetlenül az uralkodónak van alárendelve, még akkor is, hogy tudom, hogy ez formális jogosítványt jelent az uralkodó oldaláról. (Salamon László: Itt nincs ur alkodó!) A FIDESZ azonban úgy véli, hogy megfelelő garanciák beépítésével jól működő ügyészi szervezet alakítható ki az ügyészség kormányzat alá rendelésével. A Kormány ugyanis rendkívül nagy felelősséget visel az igazságügyi politika, illetve a büntetőpol itika kialakításában és ennek egyik eszköze az ügyészi szervezet. Feltéve természetesen, hogy az igazságszolgáltatás alapelemeként funkcionáló bíróság a kormányzattól teljesen független. Milyen, a hierarchikus irányításból részben logikusan következő jogos ítványai lennének az igazságügyminiszternek a törvényjavaslat szerint? Az igazságügyminiszter általános irányítási jogosítványokkal lenne felruházva, a Legfőbb Ügyészség szervezetét az igazságügyminiszter hagyná jóvá, a legfőbb ügyész felett munkáltatói jogokat gyakorolna, a vezető ügyészi pozíciókba kinevezési jogosítványai lennének, a legsúlyosabb fegyelmi büntetéseket a miniszter szabná ki a vezető ügyészekkel szemben, és mindehhez különösen széles rendeletalkotási jog is társulna. Ha ehhez hozzávessz ük a bíróságok függetlenségének csorbítására irányuló igazságügyminiszteri akciókat, joggal mondhatjuk, garanciák kellenek ahhoz, hogy az ügyészség a Kormány irányítása alá kerüljön. Az első ilyen garancia lehetne a miniszter Parlament előtti felelőssége. Ma az igazságügyminiszter utasítási jogköréhez azonban nem társulna a miniszter megbuktathatósága. Ezt a konstruktív bizalmatlanság intézménye kizárja. A parlamenti felelősség érvényesítése azonban nem az egyetlen feltétele a tervezetben szereplő alkotmá nyos változásnak. Az igazságügyminiszter a végrehajtó hatalom tagja, aki elsősorban politikai és nem szakmai szempontok alapján cselekszik. Ennek következtében mindenkor fennáll a veszélye annak, hogy az ügyészség a politikai nyomásgyakorlás eszközévé vál ik, és ezáltal az igazságszolgáltatás, végső soron a jogállamiság kerül veszélybe. Tekintettel arra, hogy az ügyészség — egyébként nem kifogásolható módon — hierarchikusan felépített szervezet, a felülről induló politikai nyomásgyakorlás a legalsó szinteke n is érezteti hatását. Tragikus dolog lenne, ha egy büntetőeljárás vagy vádemelés politikai nyomás eredményeként történne. Az ilyen félelem elkerülésére a legjobb eszköz a legalitás elvének érvényesülése, azaz hogy az ügyész a törvényben pontosan körülírt módon köteles eljárni, és attól semmiképpen sem térhet el. A sikeres büntetőpolitika, a bűnmegelőzés érdekei azonban azt kívánják, hogy bizonyos mértékig teret kell engedni az ügyészség tekintetében az opportunitás elvének is, tehát lehetőséget adni arra, hogy az ügyész mérlegelési jogkörében élvezzen bizonyos szabadságot a büntetőeljárás, a vádemelés kérdésének eldöntésében. Nem véletlen, hogy azokban az országokban, amelyek elismerik az opportunitás elvét, így Németország, Svájc, Hollandia vagy Anglia, ig en nagy a félelem a politikai befolyásolás érvényesülésétől. És itt többen érintették már az utasítási jogot, itt egyetlenegy elemet szeretnék csak kiemelni ezzel kapcsolatban, ami még nem hangzott el az eddigi vita során, és erről természetesen az igazság ügyminiszter is megfeledkezett. (13.00) Természetesen az utasítási jog azokban a rendszerekben — nyugateurópai rendszerekben — is megilleti az igazságügyminisztert, amiket itt példaként felhoztam én is, és ő is. Azonban — és ez egy nagyon fontos elem, e zt a szakirodalom elég alaposan taglalja — a gyakorlatban ezzel az utasítási joggal a miniszterek nem élnek. Nem élnek! Ezért a szabályozásnak kifejezetten
