Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 31. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat, a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségének egyes feladatairól szóló törvényjavaslatok együttes általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VASTAGH PÁL, DR. az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1082 hívei, akik pedig nem támogatják ezt a megoldást, azok valamilyen etatista, sztálinista államszervezeti modell elkötelezettjei. Ezekben a leegyszerűsítő álláspontokban, sajnos, miniszter úr is többször képviselte ezt a felfogást, és ez nem segíti elő azt, hogy valóban szakmai érvek alapján vitatkozzunk arról, hogy vajon a jogállam követelményrendszeréből, követelményeiből egyesegyedül a Kormány alá rendelt ügyészi szervezet az adekvát me goldás, és nem képzelhetők el más modellek sem. Nem használnak azok a megjegyzések sem a vitának, a vita érdemének, de az ügyészség helyzetének sem, amelyek szerint az ügyészség alkotmányos helyzete olyan szovjet kövület, amit nem értek, elnök úr, mert ez a két szó az alkotmányügyi bizottság pénteki ülésén nem hangzott el. (Dr. Hack Péter: Úgy van, ez a két szó nem hangzott el.) ., amit összefoglalójában az Országgyűlés előtt ismertetett; igyekeztem nagyon alaposan és figyelmesen kö vetni az ott kialakult vitát. Ezek nem használnak az ügyészségnek és nem használnak a jogalkalmazás biztonságának Magyarországon. (Dr. Hack Péter: Salamon nem mond igazat! — Dr. Eörsi Mátyás: Bölcs, de igazat nem mond! — Derültség az SZDSZ soraiban.) A miniszteri indoklás tulajdonképpen lényegében a javaslattal szembeni ellenzéki álláspontok kritikájára épült, ez adta a miniszteri indoklás gerincét. Szerencsésebb lett volna, ha miniszter úr a Kormány alá rendelésből származó konkrét előnyökről szólt vo lna, ezzel próbálta volna befolyásolni a Házat és a közvéleményt; azokról az előnyökről, amelyek például a bűnüldözésben a társadalom biztonságérzetét kézzelfoghatóan növelhetnék egy ilyen alkotmányos változással. Ugyanis a társadalomban az a probléma, hog y az ügyészség alkotmányos helyzete milyen, korántsem kavar nagy vihart, sokkal inkább foglalkoztatja az embereket a közbiztonság, a bűncselekmények számának alakulása, és ha ebből a szempontból a Kormány által javasolt megoldás kézzelfogható előnyöket hoz hatna — amit egyébként meglehetősen nagy kétséggel fogadok — , akkor talán ez meggyőzőbb lett volna. Olyan generális kérdésekre nem kaptunk és nem kapunk választ, amelyek mintegy előfeltételét jelentenék. és nem akarom leszűkíteni a vitát pusztán az ügyészs ég alkotmányos helyzetének megváltozásáról szóló törvényjavaslat kritikájára, de ezt az egy kérdést nem lehet kiszakítani, nem lehet elválasztani az egész magyar jogvédelmi intézményrendszer alapvető problémáitól. Most épül ki Magyarországon a jogvédő inté zmények hálózata. Ahhoz, hogy az ügyészség helyét ebben a rendszerben hosszú távra meg tudjuk határozni, természetesen szükség van az ezek közötti összhangra, szükség van a hatáskörök összehangolására. Vajon ezek a lépések megtörténteke? Vajon a kialakult jogvédő intézményrendszer kiváltjae az ügyészség eddigi feladatait? Mennyire sűrű lesz ez a jogvédő háló, vajon az új intézmények pótolni tudjáke az ügyészség eddigi szerepét a jogvédelem rendszerében? Milyen a jogalkotás tendenciája a rendszerváltást k övetően, vajon nem kapotte az ügyészség újabb és újabb törvényekben feladatokat a rendszerváltást közvetlenül előkészítő alapvető törvényekben vagy a rendszerváltást követő jogalkotásban? Azt hiszem, hogy kapott és ezzel mindannyian tisztában vagyunk. Meg történte a garanciák, az intézményi, szervezeti, személyi garanciák következetes kiépítése a bírói függetlenség védelmében? Milyenek ennek a tapasztalatai? Itt is tulajdonképpen adósságról kell hogy számot vessünk. Akkor, amikor képviselőtársaim joggal te tték szóvá, hogy nem értik a törvényjavaslat tárgyalásának megkezdését egy olyan helyzetben, amikor az egyetértés nem várható a fő kérdésekben, akkor ha már haladni akarunk az igazságszolgáltatás szervezeti kérdéseinek rendezésében, akkor miért nem a bírák szolgálati viszonyát szabályozó törvényjavaslat vitájával folytatjuk ezt a sort, ami már egy hozzájárulás lehetne egy következetesebb rendszer kiépítéséhez? Megtörténte az eljárásoknak olyan szintű reformja, amely feltétlenül elengedhetetlenül szükségess é tenné az ügyészség Kormány alá rendelését? Ezekre a kérdésekre a válaszok nyilvánvalóan bizonytalanok és nem egyértelműek. Tehát összegezve: a javaslat megítélésében számunkra a legfontosabb szempont a törvényesség maradéktalan érvényesülése és az államp olgárok jogbiztonsága nemcsak egy intézmény szemszögéből, hanem a köztársaság jogvédő és alkotmányvédő intézményeinek szempontjából. Nem
