Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 31. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat, a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségének egyes feladatairól szóló törvényjavaslatok együttes általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VASTAGH PÁL, DR. az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1081 magata rtása minekünk nagyon keserű volt a médiatörvénnyel, illetve a tv elnökével kapcsolatos kérdéseket illetően. És — igen tisztelt Országgyűlés — itt mondom meg mint tapasztalt országgyűlési képviselő, mert én '45től '47ig is itt voltam, és tudtam, hogy mib ől eredtek a bajok: ha bekövetkeznék netán az, amit az igen tisztelt másik oldal nagyon szeretne, azért a köztársasági elnök úr felelős lesz. Én erre a köztársasági elnök úr figyelmét levélben fölhívtam, amelyet igen tisztelt Hack Péter képviselőtársamnak szívesen majd a rendelkezésére bocsátok. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Azt kérem képviselőtársaimtól, hogy a tárgytól lehetőleg ne térjenek el. Most vissza szeretnék térni Hack Péter képviselő úr viszon válaszára, amelyben — ha én jól értettem — egy finom vagy elegáns célzás volt a tekintetben, minthogyha én azért adtam volna meg miniszter úrnak a szót. Nem? Akkor tárgytalan. Tudniillik a házbizottság ajánlása szerint a vezérszónoki rendszerben folytatott vita esetén kétperces hozzászólásra a képviselő csak személyes megtámadtatás indokával kérhessen szót. Különben csak frakcióvezető vagy kormánytag szakíthassa meg indokolt esetben a vezérszónokok megállapított sorrendjét. Tehát a szabályok szerint jártam el. Akkor köszönöm szépen, ez rendben van. Most megadom a szót dr. Vastagh Pálnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Felszólaló: Dr. Vastagh Pál az MSZPképviselőcsoport nevében VASTAGH PÁL, DR. az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszön öm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Akik követik a vitát, azok számára úgy vélem, teljesen egyértelmű, hogy itt nem pusztán az ügyészségről van szó. Itt az alkotmányos berendezkedés alapkérdéseiről és alapintézményeiről is szó van. 1987 — 88 óta szakmai és po litikai viták kereszttüzében áll az az elképzelés, miszerint az ügyészség alkotmányos helyzete megváltozzék. 1988ban, '89ben a kialakult alkotmányos elképzelések sorában valóban szerepelt többféle variációban az a megoldás, hogy az ügyészség alkotmányos helyzete megváltozzék. Akik erre hivatkoznak, jól teszik. Még jobban teszik, ha az ehhez tartozó másik intézkedéssort is említik, amely tulajdonképpen az igazságszolgáltatás más ágában épített volna ki olyan autonómiát, amely az ügyészség kormány alá vagy igazságügyi tárca alá rendelését lehetővé tette volna. (12.20) Ez az érvelésben mindig elmarad. A szocialista párt — és ezt teljes felelősséggel jelenthetem ki — az új Parlament megalakulását követően minden olyan hivatalos megbeszélésen, ahol az ügyészség alkotmányos helyzete szóba került, azt az álláspontot képviselte, hogy a kialakult alkotmányos helyzetben ezt a lépést nem támogatja. Ezt következetesen képviseltük, és nem értem miniszter úr álláspontját, mivel alapozza meg azt, hogy mi ebben a kérdésben álláspontunkat időközben megváltoztattuk volna. A szakmai viták azt bizonyították — és aki nyomon követte ezeket a szakmai vitákat, korántsem mondhatja egyértelműen — , hogy például az állam- és jogtudományban a szakma művelőiben, azok között a Kormány alá rendelés, mint valami a priori kategória elfogadást nyert volna, támogatást kapott volna. Vannak olyan vélemények, amelyek ezt támogatják, jelentős vélemények viszont ezzel a megoldással ellentétesek. Magam is igyekeztem minél több olyan fórumon részt ven ni, ahol ezt a kérdést szakmailag vitatták meg. Persze, a probléma jellege szükségszerűen azt is hozta, hogy a politikai viták kereszttüzébe is került a megoldás. Ebben nagyon durva leegyszerűsítő álláspontokkal is alkalmunk volt találkozni, miszerint azok , akik a Kormány alá rendelést támogatják, a jogállam és a demokrácia
