Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 30. hétfő a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSURKA ISTVÁN (MIÉP)
1043 Arról, hogy ellenállt annak a szellemnek, amely azt az akadémiát létrehozta, amely őt akadémikusnak nevezte ki. És ő tudós maradt azután is, hogy a szovjet tudományos akadémia megvonta tőle mindazokat a támoga tásokat, amelyeket azelőtt élvezett, mielőtt nem került politikai összeütközésbe a fennálló hatalommal. Száműzték, noha a világ egyik legnagyobb tudósa volt, Mit jelent ez? Azt jelenti, amire már több képviselőtársam is hivatkozott, hogy az Akadémia abban a formájában, ahogy nálunk is létezett — és még mindig létezik — , egy olyan intézmény volt, amelyet a fennálló hatalom, a szovjet hatalom töltött meg nemcsak politikai hatalommal, hanem erőteljesen bizantin jellegekkel, és amelyeknek semmi közük nem volt a tudományhoz. Ha egy ilyen nagy tudóst egyetlenegy politikai mozdulatáért száműzni lehetett, és ilyen események természetesen a Magyar Tudományos Akadémia életében is előfordultak, akkor az az intézmény, az az akadémia többé nem nevezhető akadémiának. A kö zelmúltban lezajlott egy érdekes, ugyancsak politikai színezetű esemény a mi Akadémiánk házatáján is. Valaki rehabilitációt kért egy magyar tudós számára, aki a katyini tömegmészárlás vizsgálatában vett részt, és akkor, amikor ez megtörtént, tudományos pon tossággal megállapította, hogy a mészárlást a szovjetek végezték el. A háború után ezért ezt a tudóst kizárták az Akadémia sorából, üldözték, és mostani rehabilitációja sem történhet meg, politikai okokra való hivatkozással, holott ma már a szovjet hatalom örökösei is elismerik, hogy igen, ezt a mészárlást Sztálin parancsára végezték el. Ha ez előfordulhat a mi Akadémiánkban, akkor ez az Akadémia nem tudós testület, hanem politikai intézmény, amely a szerint mérlegeli döntéseit, hogy milyen politikai célsze rűsége van az adott állásfoglalásnak. Ezért ennek az akadémiai szerkezetnek egy jogállamban és egy modern tudományosságban voltaképpen nem volt helye. Ez nem reformra, hanem gyökeres átalakításra szorul, amelyet azonban ez a törvénytervezet nem céloz meg. Alapvető ellentmondása, amelyre feltétlenül fel kell hívni a figyelmet, az egyetemekhez, vagyis az általunk már elfogadott felsőoktatási törvényhez fűzi. Itt egy másik kitérőt is kell tennem, illetve egy kis történeti visszatekintést. Az egyetem: előttem m ár nagyon jól kifejtették, hogy az egyetemek és az akadémiák államosítása egy időben történt, a 40es évek végén, az 50es évek elején. Az egyetemekből szakintézményeket csináltak, foglalkozásokra készítették fel az embereket, annyi hallgatót vettek fel, a mennyinek az elhelyezésére szükség volt. Vannak természetesen olyan tudományágak és olyan egyetemek, ahol ez a fajta képzés helyes és célszerű. Tudjuk, hogy aki orvos akar lenni, az az orvosi egyetemre jelentkezik, és annak elvégzése után lehet orvos, álla torvos is, legfeljebb politikus lehet, miután elvégezte az állatorvosi egyetemet. (Derültség.) De ezek az egyetemek helyesen működnek így, viszont nem volna szabad, hogy a tuodmányegyetemek ilyenfajta iskolává, szakintézménnyé, foglalkozási ágra való előké szítéssé legyenek leminősítve. Mert a tudományegyetemek, mint ahogy a történelem is bizonyítja, sokkal kötetlenebbül, sokkal inkább az egyénre bízva kellene, hogy működjenek, és nem szabadna, hogy a bölcsészettudományi egyetemen tanárokat képezzenek csupán , természetesen az kell, hogy legyen a fő cél, de nem lehet olyan iránya a képzésnek, hogy onnan aztán nehezen lehessen elkalandozni. Természetesen ennek ellenére igen sokan elkalandoznak, mert az élet rákényszeríti őket. A baj az, hogy az egyetem jellege olyanná vált, amely nem biztosította a tudományos kutatást, az egyetemi polgár szabadságát, azt, hogy ő általában a tudományokhoz szegődött el akkor, amikor beiratkozott egyegy egyetemre, és tulajdonképpen ráért meghatározni önmagát, és nem a jövendő fogl alkozása függvényében végezte el az egyetemet. (19.20)
