Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 30. hétfő a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSURKA ISTVÁN (MIÉP)
1042 Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a Magyar Művészeti Akadémia eddigi funkciójában is, mint egyszerű testület, megtette a maga dolgát. Gondoljunk azokra a rendkívül nívós kiáll ításokra, különböző kulturális szervezésekre, nem beszélve azokról az emberekről, akik ennek a művészi, művészeti intézménynek a tagjai, hogy letettek ennek az országnak az asztalára már jó néhány remekművet, értéket. És valóban kirekesztésnek érezném, ha őket nem egyenjogúsítva kezelnénk a jövőben. Ebben a Művészeti Akadémiát érintő jogi kérdésben csak kiemelném, hogy központi feladatnak tartja, hogy "segítse a művészeti főiskolák és szakmai szervezetek irányítását, jelen legyen — nagyon fontos — a habilit ációs bizottságokban, és a továbbképzésben, ugyanakkor mint köztestület, szerves része kell, hogy legyen a magyar művészeti életnek. Ennek keretében kapcsolatot kell kialakítani az egyes művészeti intézményekkel, a művészek utánpótlását nevelő felsőoktatás i intézményekkel, az intézményeket fenntartó állami és önkormányzati szervekkel." (19.10) Nos, szóba került már a nevelés fontossága, Horváth Béla képviselőtársam is kiemelten kezelte, és akkor engedjék meg, hogy egy utalást tegyek az elkészült felsőoktatá si törvényre, amely bizony nagyon sok pontatlanságot tartalmaz ebből a szempontból. Jóllehet annak idején többen jeleztük azt a problémát, amely azt fogalmazza meg, hogy az Akadémia tulajdonképpen a felsőoktatás sajátos területét és a művészi . helyesebben a felsőoktatás a tudománynak és a művészeteknek a legfelsőbb oktatását jelenti. Sőt tudományról és művészetről, ezek értékvilágáról együtt kell beszélnünk. Ha az akkreditáció kérdését tekintem, akkor ezen a területen számos olyan problémát kell felvetni, amelyet most az akadémiai törvény megalkotásakor majd egyértelműen rendeznünk is kell. A művészeti felsőoktatási intézmények céljuk szerint nem tudományos képzésre, továbbképzésre és minősítésre vállalkoznak, ezt mindenki tudja. Ezért akkreditációs minősít ése axiológiailag is hibás lenne, ha egy jövőbeni akkreditációs bizottság kiemelten a tudományos képzésre való alkalmasságot vizsgálná csak. A művészképzésben — ezt nagyon jól tudjuk — az egyes művészeti szakokon nem tudósokat, hanem egy adott területen fe lkészült, önálló szellemi munkára és kutatásra is alkalmas felsőfokú szakembereket, azaz alkotó- és előadóművészeket kell képezni. A művészeti oktatás ennek megfelelően választja ki képzési rendszerét és módszertanát. Azért hangsúlyozom, hogy a művészeti t erület, a művészeti felsőoktatási intézmények autonómiájukat megőrizzék mint felsőoktatási intézmények, és ilyen formában nem kétséges a művészeti akadémiákkal való kapcsolatuk sem. Ne kelljen nekik tudományos értékek, értékítéletek szolgálatában működniük és minősülniük, még akkor sem, ha egyes művészeti főiskolák rendelkeznek a tudományos alap- és továbbképzéssel, netán az egyetemi doktori képzéssel. A magas színvonalú művészeti alkotó munka, a magister artium fokozat, amely a művészeti egyetemeken szervezett egyetemi mesterképzésen nyerhető el, egyértelmű követelménnyé teszi, hogy a magyar művészeti élet magas szintű képviseleti szervei jogilag is törvény által rögzítve, akadémiai rango n kapcsolódjanak a nagyhírű tudós testülethez, amelyet Magyar Tudományos Akadémiának nevezünk. Köszönöm szépen a figyelmüket! (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Csurka István képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Párt. CSURKA ISTVÁN (MIÉP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnálom, hogy rövid időn belül újra el kell viselniük hozzászólásomat, dehát ez a sorrend következtében alakult így. Az akadémiai törvény tárgyalásakor mintegy bevezetőként ki kell mondanom egy nevet, amely meglepően fog ha ngzani. Szaharov akadémikus. Miről lett híres?
