Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 22. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
105 1. A gyógyszerellátás irányítását egyáltalán a népjóléti tárca feladatának tekintie, ha igen, miért nem él a törvényi felhatalmazásokkal? 2. Miért engedi, hogy még a kormányprogrammal is ellentétes gyakorlat érvényesüljön a gyógyszerellátás területén? 3. Milyen intézkedéseket kíván tenni annak érdekében, hogy a meglévő szűkös készlet egyenletesen legyen szétterítve az országban, és a kötelező biztosítás alapján a kevésbé tehetős emberek is hozzájuthassanak az olcsóbb gyógyszerekhez? Szeretném előrebocsátani, hogy el fogom fogadni a miniszter úr válaszát, ha abból az derül ki, hogy záros határidőn belül - mondjuk még ebben a kormányzati ciklusban - a helyzet alapvetően jobbra fordul. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felkérem dr. Surján László népjóléti miniszter urat, szíveskedjék az interpellációra megadni a választ. Dr. Surján László népjóléti miniszter válasza SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, Elnök Ú r. Tisztelt Képviselő Úr, köszönöm a formabontó interpellációvéget - és evégett a következőket kell mondanom. Az egyik, a legelső probléma, amit fölvetett: drágább gyógyszer van, olcsóbb gyógyszer nincs. A degresszív árrés bevezetése ezt az ellenérdekeltsé get igyekezett tompítani. Természetesen megszüntetni nem tudja, de jelzésértékűen ebbe az irányba tereli a dolgokat. A másik állítás, ami szerepelt az interpellációban: azért van gyógyszerhiány, mert a gyógyszertári központnak a nagykereskedelemmel foglalk ozó része a magánpatikákba is szállít. Ez egyáltalán nem így van. Az, hogy szállít, így van - de ennek nincs szerepe abban, hogy az egyik helyen hiány van a másikon nem. A dolog pont fordítva működik. Az a gyógyszertári központ, amely jelenleg sajnálatos m ódon és szándékaim ellenére - de teljesen törvényesen - birtokosa az állami gyógyszertári hálózatnak, ezáltal a nagykereskedelmi haszon mellett a kiskereskedelmi hasznot is saját magába tudja bezsebelni. Ilyen értelemben érdeke az, hogy a saját hálózatába szállítson. Nem az az érdeke, hogy az ország túlsó végében lévő magángyógyszertárba szállítson. Fordítva viszont: a magángyógyszerész érdekelt abban, hogy az ország túlsó végében föllelhető nagykereskedőtől is beszerezzen, és ezért nincs nála hiánycikk. Te hát a rendszer pont fordítva működik. Annak az oka pedig, hogy mind ez ideig nem sikerült a gyógyszertári központokról leválasztani a hálózatot, egyesegyedül a gyógyszertári központok némely tulajdonosának heves ellenállása, az az értelmetlen jogvita volt , hogy kié a gyógyszertári központ. Ez ügyben a Parlament határozott: még ez évben megindul a privatizáció, és mindenki olyan helyzetbe kerül a patikában, mint az előbb emlegetett magángyógyszerész - és ilyen értelemben képviselő úr záró kérdésére érzésem szerint igennel lehet felelni. A képviselő úr azon állításával kapcsolatban, miszerint az egészségügyi törvény - ahogy szoktuk mondani: a 75/IIes - az én felelősségemmé tenné a gyógyszerellátást, hadd idézzem a vonatkozó törvény 1990. évi XII. törvény ált ali módosítás alapján szóló 55. § (1) bekezdését: "A gyógyszerellátás biztosítása a gyógyszer forgalmazó feladata." Tekintettel arra, hogy a Népjóléti Minisztérium nem gyógyszerforgalmazó, ilyen irányú felelőssége nem áll fenn. Természetesen van felelősség e, és ez a regulációra vonatkozik. Egy modern minisztérium nem irányít, nem vállalatokat menedzsel, nem boltokba szállít árukat: egy modern minisztérium regulál. Hogy ezt esetleg lassan teszi, ezt már az előző kérdés során egy példa alkalmával tisztáztuk. (15.00)
