Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 30. hétfő a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ)
1033 egyetemeinken mindennaposak az angol vagy más idegen nyelvű konferenciák, több helyen folyik idegen nyelvű képzés. Én azt hiszem, hogy az teszi tönkre a kutatóintézeteket, aki elzárja őket ettől a funkciótól, az oktatásba való szerves bekapcsolódástól. Vissza kellene térnünk egy korábbi gondolathoz: az intézeteket ténylegesen autonómmá téve lehetővé tenni azt, hogy a gyakorlati szféra felé o rientálódjanak vagy alapkutatási intézményként önálló egyetemeket alkotva, vagy egyetemekkel kooperálva. A világon mindenütt természetes modell, az oktatás és a kutatás egységét valósítsák meg, különösen ma, amikor a felsőfokú képzésünk nagyarányú felfutta tása idejét éljük, és amikor ezek a jól képzett generációk adják modernizációnk forrását. (18.20) Hadd utaljak legutóbbi tapasztalataimra a világhírű izraeli Weizmann Intézetnél, ahol egy alapkutatóintézetben 700 hallgató folytat masteri, doktori tanulmán yokat, kutatásokat. Ennek kapcsán arra a tévhitre is kitérnék a doktoranduszképzéssel kapcsolatban, amelyet a tervezet következetesen tudományos továbbképzésnek nevez. Ez azt a feltevést erősíti, hogy graduális képzésünk nem tudományos, másrészt azt a tévh itet is, hogy itt a jövő tudósainak képzése folyik. Valójában a doktoranduszképzés az egyetemi képzés legmagasabb foka, és a gyakorlati szféra számára képez ki értelmiségieket — legalábbis ahol bejáratódott, ott már ez a gyakorlat, és remélem, nálunk is ez lesz. Az intézeteket tehát — mint említettem — meg kell nyitni az oktatás, és nemcsak a posztgraduális, hanem a graduális képzés előtt is; másfelől, ahol erre igény és lehetőség van, segítséget nyújtani a K+F szféra — tehát a kutatásfejlesztési szféra — piacára való kijutáshoz, profitorientált szervezetekként, vagy nonprofit, alapítványi alapon működő alapkutatóintézetekként működtetni azokat. Én álságosnak tartom azt, hogy az Akadémia — mint fejléc — rangot ad vagy megvéd külső behatásoktól. Ez természe tesen a korábbi rendszerben igaz lehetett, de ma egy Európakonform oktatásikutatási rendszer kimunkálásán dolgozunk. Ami a tudományos fokozatokat illeti, azokat — akár PhDről, akár habilitációról van szó — a világ minden táján az egyetemek adják. Termés zetesen, az Akadémia a maga körében olyan címeket ad, amilyeneket akar, de ehhez nem szükséges parlamenti megerősítés. Arra kérem a tisztelt Házat, miniszter urat, és munkatársait és az érdekelt bizottságot, hogy legyenek konstruktív partnerek ebben a rend kívül bonyolult és felelősségteljes munkában, amely a régióban különösen precedensértékű is lehet; és visszautalva, ebben az áthidalási, rendszerváltoztató folyamatban az EK aktív támogatására is számíthatunk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Kis taps.) ELN ÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Pál László képviselő úr. (Jelzés alapján folytatja:) Nem kíván felszólalni. Akkor következik Nádori László képviselő úr a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Nádori László (SZDSZ) NÁDORI LÁSZLÓ (SZ DSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban néhány szót ejtenék a törvényalkotás általános vitájában és a sajtóvitában kialakult, jól körvonalazható két tanulságról; először a törvényjavaslat és a Kormány törvényt illető attitüdjének a vis zonyáról. Az előterjesztő miniszter úr korrekt, azonban hűvösen mértéktartó beszéd kíséretében nyújtotta be a törvényjavaslatot. Volt, aki a Kormány állásfoglalását postásszereppel minősítette. Ugyanakkor a koalíciós pártok egyes felszólalói bírálták a leg élesebben a törvényjavaslatot. Nem meglepő tehát, ha több képviselőtársamhoz hasonlóan bennem is felmerült a kétely a Kormány fenntartás nélküli támogatását illetően. A Kormány kedvező, támogató állásfoglalásának hiányát azért érzem, mert nem kapott kellő hangsúlyt az, hogy a törvény nemcsak az Akadémiáról, hanem az Akadémia intézményrendszerében
