Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 30. hétfő a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - MÉSZÁROS PÉTER, DR. (MDF)
1032 Soron következik a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása, és ha nem lesz további felszólaló, akkor lezárása. Az előterjesztést 9594es számon kapták kézhez. Azokkal folytatjuk, akik legutóbbi ülésünkön felszólalásra jelentkeztek, de nem kerültek sorra. Következik tehát Mészáros Péter képvis elő úr a Magyar Demokrata Fórumtól. Felszólaló: Dr. Mészáros Péter (MDF) MÉSZÁROS PÉTER, DR. (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Megpróbálva visszazökkenni június végi vitáinkba, amikor elkezdtük az Akadémiáról szóló törvényter vezet vitáját, és meglehetősen zsúfolt munkánk közepette nem jutottunk többen szóhoz. Közben eltelt két hónap, meghoztuk a felsőoktatási törvényt, és most végre sor kerül erre a nem kevésbé fontos törvényre, ennek a megalkotására az akadémiai szférát tárgy aló törvénycsomagban. Én azért úgy gondolom, hogy a kulcsszerep a felsőoktatási törvényé ebben a kérdéskörben, tehát a kutatási tevékenység, felsőoktatási munka kereteinek megadásával. Az MTAról szóló törvényt inkább — sajátos módon — a rendszerváltoztató törvények közé sorolnám még a parlamenti munka utolsó évében is, annak ellenére, hogy az előterjesztés inkább a rendszerkonzerváló jelzőt érdemelné. Tiszteletben tartva miniszter úr és több vezérszónok méltatásait az Akadémia korábbi több évtizedes vagy inkább évszázados hagyományait illetően, rendszerváltoztató lenne ez a törvény abban az értelemben, hogy az Akadémia az elmúlt rendszer egyik utolsó kövülete, amelynek rendezése, helyretétele úgy tűnik, ránk, az Országgyűlésre vár, teki ntve, hogy a Kormány sajátos belső erőviszonya következtében erre nem volt ereje, olyannyira, hogy az előterjesztett törvénytervezet — mint ahogy utaltam rá — lényegében a korábbi rendszer konzerválását, kimerevítését jelenti. Voltaképpen az Országgyűlés l ebecsüléseként értékelem azt, hogy egy ilyen törvénytervezet előterjesztéséhez vették a hátországot az Akadémia képviselői a tárcán keresztül. Az OECD elmúlt évi jelentése is utal arra a képtelen funkcióhalmozásra, ami a volt kommunista országokban jelleme zte, részben még ma is jellemzi a tudományos akadémiákat, tehát: tudós köztestület, intézményhálózat fenntartója, tudományos fokozatok adományozója, a kutatáspolitika meghatározója, a tudományos közösség érdekvédője, jelentős pénzek felett rendelkező testü let. E funkciók közül egy, legfeljebb kettő tartozik az OECDországokban az akadémiák feladatkörébe. Ehhez képest az Akadémia legutóbbi közgyűlésén elfogadta az Athenaeum Bizottságot, a Doktori Tanácsot, úgy téve, mintha a Parlament már megszavazta volna a z eredetileg beterjesztett törvénytervezetet. Úgy érzem, hogy ezzel a tendenciával és törvénytervezettel régiónkban a konzervatív, tehát a rossz értelemben vett konzervatív megoldásokra hajló országokhoz csatlakozunk, és ezt a folyamatot az EK illetékes bi zottsága is némi csalódottsággal szemléli. Az érdekcsoportokkal: kamarákkal, kutatóintézeti vezetőkkel, szakszervezetekkel folytatott megbeszéléseinken is nyilvánvalóvá vált, és ebben ők is egyetértettek, hogy ez a meglehetősen anakronisztikus helyzet tart hatatlan, és mindenki a vérmérséklete, helyzete szerinti radikális vagy óvatos elmozdulás lehetőségét vázolta. Az Akadémia akkor töltheti be szerepét, a magyar tudomány és annak legnagyobb részét kitevő felsőoktatás tényleges képviseletét, ha megszabadul e ttől a korábban vázolt funkcióhalmaztól, és valóban autonóm köztestületté válik. Mint a felsőoktatási törvénynél már említettem, az intézményeket a fiatalság, a hallgatóság védheti meg egyedül, egyúttal ők a külföldi partnerségek, céltámogatások valódi tár gyai is. Ma már a legfejlettebb számítógéphálózatok az egyetemeken működnek, és az egyetemi oktatók a tudományos tevékenység dolgában sincsenek hátrányban, gondolok itt a fokozatokra, a publikációkra, a publikációs tevékenységre, ma már közel ezer egyetem i oktató megy külföldre évente a Tempus és más programok keretében vendégelőadónak konferenciákra, egyéb programokra,
