Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 30. hétfő a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az Országgyűlés Házszabályainak módosításáról és egységes szövegéről szóló 8/1989. (VI. 8.) országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati ... - ELNÖK (Szabad György): - BEJCZY SÁNDOR, az FKgP vezérszónoka:
1019 ezután másképp lesz. Nem tudom, ki fogja értelmezni az adott kérelem kapcsán, hogy mi az, ami az adott ügyben fontos államérdek, és mi az, ami n em. Tisztább és egyszerűbb lenne — a kialakult gyakorlattal egyezően — a sürgős tárgyalásról történő szavazást az 50 képviselő támogató aláírásához kötni, ahogy azt az előterjesztés is javasolja, és egyidejűleg elhagyni a fontos államérdek megjelölésű, jog ilag értelmezhetetlen gumifogalmat. Helyesnek tartom, ha az előterjesztés — ahol csak lehet — próbálja egyszerűsíteni és gyorsítani a plenáris ülésen történő tárgyalás menetét. Ezt a célt szolgálja, hogy egyes kérdésekben a testület helyett az elnök dönt, az, hogy szélesebb körben válik alkalmazhatóvá az időkeretben történő tárgyalás, valamint az is, hogy csak akkor kell kétfordulós tárgyalást tartani, ha az előterjesztéshez módosító indítványt nyújtottak be. Ami a kapcsolódó módosító indítványokat illeti, el kell mondjam, hogy úgy érzem, még mindig nem kellően tisztázott az a kérdés, hogy pontosan mihez is kell kapcsolódni. Az előterjesztés A változata szerint a korábban benyújtott módosító javaslatokhoz lehet kapcsolódni. Ez azonban eddig is igen sok vitát okozott. Nem tisztázott ugyanis, hogy formailag vagy tartalmilag kell szervesen kapcsolódni egy már korábban benyújtott módosító javaslathoz. Ha valamelyik képviselő mondjuk a törvényjavaslat 5. §ához nyújt be módosító indítványt, akkor a kapcsolódáshoz elegendőe annyi, hogy az újabb módosítás szintén az 5. §hoz tartozzék, vagy az a lényeges, hogy tartalmilag kapcsolódjon a példa szerinti 5. § rendelkezéseihez? Megítélésem szerint ezt a kérdést nem lehet eseti bizottsági döntésekkel áthidalni. A kapcsol ódó módosító javaslatokra vonatkozó B változat szövege is meglehetősen aggályosnak tűnik. Ennek az a lényege, hogy csak olyan korábban benyújtott módosító javaslatokhoz lehet kapcsolódni, amelyeket a hatáskörrel rendelkező bizottság már támogatott. A kiala kult gyakorlat szerint az, hogy a bizottság melyiket támogatta és melyiket nem, az csak az együttes jelentésből derül ki, amit rendszerint a szavazás előtt pár nappal juttatnak el a képviselőkhöz. Ez pedig a kapcsolódó módosító indítványok benyújtását elle hetetleníti, de legalábbis nagyon megnehezíti. Egyetértek azzal, hogy a szavazásra bocsátott módosító indítványok számát a jelenlegihez képest korlátozni kell. Ennek megfelelő eszköze, hogy a bizottsági támogatáshoz szükséges szavazatok számát egyharmadáró l többségre emeljük. Azt viszont megmondom őszintén, nem értem, hogy egy képviselőcsoport miért csak minősített többséget igénylő döntés esetében kérhet szavazást egy bizottság által nem támogatott módosító javaslatról. Ennek van ugyanis a legkevesebb esél ye, hogy az Országgyűlés ezt megszavazza. Alapvetően helyeslem azt a törekvést, hogy az Országgyűlés úgynevezett formális döntési jogköreit vegye át az ülést vezető elnök. Azt viszont ellenzem, hogy ez a döntési jogosítvány érdemi kérdések eldöntésére is k iterjedjen. Az elvi aggályt elsősorban és annak ellenére is fenntartom, hogy a gyakorlatban esetenként nincs túlzott jelentősége. Úgy ítélem meg, hogy az érdemi kérdések körében az Országgyűlés nem ruházhatja át döntési jogosítványait. A törvényjavaslatnak az általános vita lezárása után történő elutasítása vagy átdolgozására történő visszaadása például az én megítélésem szerint érdemi kérdés. Nincs kifogásom az ellen, ha az általános vitát követően az elnök tovább viszi a törvényjavaslatot a részletes vitá ba, mert kétfordulós tárgyalás esetén ez a tárgyalás természetes rendje. A törvényjavaslat elutasításáról vagy visszaadásáról viszont szerencsésebb, ha maga az Országgyűlés dönt. Ugyanilyen aggály említhető az időkeretben történő tárgyalás elhatározása vag y a vitának az elnök által történt lezárása kapcsán. Úgy gondolom, hogy szükséges erősíteni az elnök jogosítványait a tárgyalás vezetésében — de csak ebben. A kialakult gyakorlatot intézményesítve került be a politikai vita a javaslatba. Megítélésem szerin t a politikai vitákra — az eddigi gyakorlatnak megfelelően — a jövőben is szükség van. Arra viszont feltétlenül ügyelni kell, hogy a Parlament feladata elsősorban a törvényalkotás, és emellett — vagy éppenséggel ezen keresztül — politizál. Szükséges tehát a társadalom előtt álló fontosabb
