Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 30. hétfő a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az Országgyűlés Házszabályainak módosításáról és egységes szövegéről szóló 8/1989. (VI. 8.) országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati ... - ELNÖK (Szabad György): - BEJCZY SÁNDOR, az FKgP vezérszónoka:
1018 Tisztelt Országgyűlés! Már 1989ben nyilvánvalóvá vált, hogy az 1990ben újonnan megalakuló Országgyűlés nem működhet az előző rendszer parlamentjétől örökölt Házszabályok alapján. Nem egysze rűen toldozgatásrafoldozgatásra, hanem a Házszabályok teljes körű, szisztematikus átdolgozására volt szükség. A jelenlegi parlamenti ciklus első három évében a Házszabályok új rendelkezései közül nagyon soknak a helyessége beigazolódott, ugyanakkor szüksé gessé vált jó néhány időközben felmerült ügyrendi kérdés megválaszolása is. Ezeket a kérdésfelvetéseket menet közben hol az ügyrendi bizottság, hol a házbizottság, időnként pedig a Házszabályok módosítása útján maga az Országgyűlés válaszolta meg. Az előte rjesztővel egyetértve magam is úgy ítélem meg, hogy az elmúlt évek tapasztalatait figyelembe véve a Házszabályok nagyobb lélegzetű átdolgozása tovább már nem halasztható. Olyan megközelítésben kell ezt most az Országgyűlésnek megtárgyalnia, hogy igen nagy valószínűséggel ebben a ciklusban már nem kerül sor többször a Házszabályok ilyen jelentős mértékű átdolgozására. Felvethető a kérdés, hogy milyen egy jó házszabály. Egy többpártrendszerű parlamentben aze a jó házszabály, amely csak tömören és lényegre tö rően, a működés kereteire vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket, és egyidejűleg széles körben enged teret az Országgyűlésnek a felmerült kérdések eldöntésében, vagy pedig éppen ellenkezőleg, a működésre vonatkozó szabályok minden lényeges kérdésre kiterjed ően, részletesen és precízen szabályozza, lényegében kiszorítja a parlament ülésterméből az ügyrendi vitákat? Úgy ítélem meg, hogy mindenképpen az utóbbi a helyes megoldás, figyelemmel arra is, hogy az esetenként parttalanná és öncélúvá vált ügyrendi viták elveszik az amúgy is kevés időt a törvényalkotástól. Az előterjesztés rendelkezései alapján a kitűzött célok egyértelműen megfogalmazhatók; egyrészt házszabályi rangra kell emelni azokat a rendelkezéseket, illetőleg döntéseket, amelyeket a Ház az elmúlt i dőszakban eredményesen alkalmazott, másrészt pedig el kell végezni a Házszabály rendelkezései között jó néhány szükséges, indokolt szövegpontosítást. Megítélésem szerint a fentiekben jelzett céloknak ez az előterjesztés megfelel. Tisztelt képviselőtársaim! Az előterjesztésben javasolt módosítások főként a törvényalkotás folyamatát érintik, ezen belül azonban érdemes kiemelni az ülés vezetésében érvényesülő elnöki jogkörök kiterjesztését, és ugyancsak említeni kell a politikai vita intézményének házszabályi rangra emelését. A törvények, határozati javaslatok kezdeményezésével összefüggésben találkozunk az első fontos változással. A javaslat szerint a képviselői önálló indítványok napirendre tűzéséről nem az Országgyűlés, hanem a hatáskörrel rendelkező, kijelö lt országgyűlési bizottság dönt. Ebből következően fő szabályként csak olyan, képviselők által beterjesztett törvényjavaslatot tárgyal az Országgyűlés, amelyet a kijelölt bizottság tagjainak többsége támogat. A képviselőcsoport a napirendre tűzést közvetle nül az Országgyűléstől kérje, azonban ennek korlátja, hogy ilyen kérelmet csak a rendes ülésszakon és ülésszakonként legfeljebb öt alkalommal lehet benyújtani. Álláspontom szerint indokolt a képviselői önálló indítványok napirendre tüzésében a jelenleginél szigorúbb szabályokat bevezetni. Erre számtalan példát találunk a világban. Nem szerencsés ugyanakkor a frakcióvezetői kérés lehetőségét számszerűen korlátozni. Úgy gondolom, hogy az egyes képviselőcsoportok ezzel a rendkívüli lehetőséggel csak az általuk igen fontosnak ítélt ügyekben fognak élni, megértve, hogy a tisztelt Ház teherbíró képessége véges. A jelenlegi Házszabály tartalmaz a sürgősségre vonatkozóan egy olyan megszigorítást, miszerint sürgősséget, sürgős tárgyalást fontos államérdekből, illetve arra való hivatkozással lehet kérni. (16.40) Ma már — mint azt mindannyian tudjuk — az Országgyűlés elé jószerével csak olyan előterjesztések kerülnek, amelyeknek előterjesztője sürgős tárgyalást kér. Nem emlé kszem egyetlen esetre sem, amikor e körben bárki is fontos államérdekre hivatkozott volna. Alig hiszem, hogy ez
