Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 30. hétfő a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az Országgyűlés Házszabályainak módosításáról és egységes szövegéről szóló 8/1989. (VI. 8.) országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati ... - ELNÖK (Szabad György): - TÖLGYESSY PÉTER, DR. az SZDSZ vezérszónoka:
1015 eredménye az — mint a világ valamennyi modern parlamentjében — , hogy a többség leszavazza a kisebbséget, és az idő pedig telik a valódi, nyilvános eszmecsere, érvek és ellenérvek vitája helyett. Egészen bizonyos, hogy a szavazás i időt nagymértékben csökkenteni lehetne és kellene. Miért szavazunk ilyen borzalmasan sokat? Hát iszonyú menynyiségű a módosító indítvány, amit megtárgyal a magyar Parlament! Ha megnézzük a különböző statisztikákat, az derül ki, hogy a magyar Parlamentben a legfegyelmezettebb képviselők a szavazást illetően a kormánypárti képviselők. Ők sokkal nagyobb arányban ülnek itt — különösen fontos szavazásokkor — a teremben, mint az ellenzékiek, és sokkal fegyelmezettebben szavaznak a Kormány mellett; egyébként ez így van rendjén, a statisztikák ezt mutatják ki. Ugyanakkor a kormánypárti képviselők emellett, hogy ilyen fegyelmezetten szavaznak, módosító indítványok százait nyújtják be a Parlament számára, olyan módosító indítványokat, amelyek aztán 10 — 15 szavazat tá mogatást kapnak. Néha azt hiszem, hogy titkos megállapodás van a kormányzat és a kormányzati képviselők között… (Szórványos derültség.) …, hogy fegyelmezetten szavazni kell, viszont szabad akár tucatnyi, kéttucatnyi, nem igazán megokolt módosító indítványt benyújtani. Aztán persze ebben versenybe szállnak az ellenzéki képviselők is — nem lehet hagyni azt, hogy minden módosító indítvány a kormánypártiaké legyen — , és bezúdul rengeteg ellenzéki módosító indítvány is. Van köztük koncepcionálisan alaposan kimun kált, de itt is találhatók nem igazán alkalmas módosító indítványok. Így aztán készül egy hatalmas kazal, nagyobb törvénynél akár 800 módosító indítványból, és aztán legyen bizottság, amely ebből azt a néhány aranyszálat megtalálja, ami kétségtelenül benne van ebben a módosítóindítványtömegben. Általában a bizottságok ledarálják a módosító indítványokat, különösen az alkotmányügyi bizottság, mint főbizottság. Elindul egy kis barkácsmunka, módosítgatás… Ez néha használ a törvényjavaslatnak, de bizony nagyon sokszor inkább csorbítja azt az egyébként is korlátozott kohéziót, ami a kormányzati előterjesztésben megvolt… (Derültség.) Azt hiszem, ez így nem mehet tovább, hogy ilyen hatalmas mennyiségű módosító indítvánnyal dolgozik a Ház, és ilyen hatalmas mennyis égű módosítóindítványtömeget viszünk el szavazásig. A Ház apparátusa szerint, ha azt a megoldást elfogadná a Parlament, amely szerint csak arról szavaznánk, aminek van esélye, hogy törvényjavaslat legyen — a többi a bizottsági szakban eldőlne — , akkor 15%ára lehetne csökkenteni a szavazási időt. Képzeljék el képviselőtársaim, hogy ehhez az egynegyed időhöz képest, amit szavazással töltünk — és azt hiszem, mindenki számára kínos emlékek ezek, akár csak az utolsó, talán 20 órás szavazás — , micsoda megtakarí tást jelent időben, emberi erőben és minden másban. S azt hiszem, ha ezt sikerülne elfogadni, az a módosítóindítványgyártókra is befolyással volna, talán egy kicsit visszafogná a módosítóindítványgyártó indulatokat. Fontos volna ezt a javaslatot is Házsz abályban rögzítenünk, hogy csak azokról a módosító indítványokról szavazzunk, amelyeknek van realitása, hogy révbe érjenek, a többiek a bizottsági szakban dőljenek el. Vannak más gondok is a vitában. Azt hiszem, az egyik legnagyobb probléma, hogy tagolatla n a magyar Parlamentben a vita, általános vita a részletes vitával egybefolyik, a részletes vita önmagában áttekinthetetlen. Szerintem néhány apró házszabályi intézkedéssel is lehetne javítani a szétválasztásukat, és a részletes vitát pedig nagyobb törvény eknél megítélésem szerint a törvény egyes fejezetei szerint kellene lebonyolítani, így áttekinthetőbb lenne a vita. Nagyon fontosnak vélném azt, hogy valamelyest tekintsük át a bizottsági rendünket. És itt a legfontosabbnak azt gondolom, hogy az alkotmányü gyi bizottságnak a szuperrevíziós jogkörét már most meg kell szüntetni, és azokat a feladatokat, amelyeket az alkotmányügyi bizottság végez el — kodifikációs ellenőrzést és így tovább — , bizony, a Ház apparátusára, illetőleg a kormányzatra kell bíznunk. Ez t azonnal meg kellene lépnünk, nem hiszem, hogy a boldogabb jövőre volna szabad bíznunk. Van egy másik dolog, amit megfontolhatnánk, hogy nagyon fontos törvények esetében létre lehetne hozni, esetleg törvényenké nt, kifejezetten arra a törvényre vonatkozó törvényelőkészítő
