Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 9. kedd, a tavaszi ülésszak 12. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - DÉNES JÁNOS (független) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PAPP SÁNDOR, DR. (MDF)
876 Engedjék meg, hogy most inkább a történelmi megközelítés lehetőségét használjam fel, vállalva annak a veszélyét, hogy mindez hiábavaló historizálásnak minősülhet, annál is inkább, mivel az eddigiekben ezekről a kérdésekről alapjában véve csak jelzésszerűen esett szó, másfelől pedig azért, mivel azokkal értek egyet, akik azt vallják, hogy aki nem tudja, honnét jön, aligha érzékelheti, hogy éppen hol van, következésképpen még kevésbé ismeri, hogy merre tart. Szükségesnek látsz hat a történeti közelítés azért is, mert a történelem során a magyar társadalomban saját szándékainkkal, erőfeszítéseinkkel és cselekedeteinkkel összefüggésben gyakran megnyilvánul egyfajta önlekicsinylő vagy önleminősítő magatartás, amit azután a másik ol dalról a túllicitálás, a túlkompenzálás jelensége kísér. Ezen az úton talán elkerülhetővé válik az is, hogy döntésünk ne a térben és időben egydimenziós szeletemberlét tipikus megnyilatkozásából fakadjon, akinek számára nem létezik múlt és jövő, csupán egy természetellenesen kitágított jelen, amelyben a saját cselekvés oly magas értékűvé transzformálható, hogy mások tapasztalatai ebben az összefüggésben jelentéktelenné minősíthetők. A történeti közelítés azért is hasznos lehet, mivel a probléma hosszmetszet ét adja, tehát kialakulását és fejlődését szemlélteti, míg a jogi a keresztmetszetet állítja elénk, azaz a mai társadalmi viszonyokkal való összefüggésüket vázolja fel. Tisztelt Ház! A miniszteri expozéban és a hozzászólások során elhangzott, hogy az előtt ünk fekvő törvényjavaslat megoldási módjai nemzetközi viszonylatban is előremutatók; hogy a magyar törvényhozás ebben az esetben olyan szabályozásra tesz kísérletet, különösképpen az önkormányzatiság tekintetében, amelynek előzménynélkülisége okán más álla mok törvényhozói, szakértői - többségiek és kisebbségiek - egyaránt külön figyelmet fognak szentelni. Ez a tény önmagában véve is megfogalmazza a történetiség vizsgálata kapcsán azt az egyáltalán nem másodrendű kérdést, hogy a magyar nemzetiségi jog fejlőd ése kapcsán már kitétetette erős, nemzetközi összehasonlításnak, netán bizonyos nemzetközi szabályozás kényszerítő erővel fogalmazta meg számunkra ebben a tekintetben a múltunkkal való szembenézést. Engedjék meg, hogy a magyar nemzetiségi jog fejlődését p rogresszív vagy retrográd voltát adott időpillanatban egy jól ismert történelmi fejleményt, nevezetesen a trianoni békerendszer idevágó szabályozását segítségül híva próbáljam meg bemutatni. Ismeretes, hogy az első világháborút követő nemzetközi szerződése k megkötése előtt a nemzetiségek jogait az egyes államok belső törvényhozásuk útján, többnyire célszerűségi szempontoktól vezettetve szabályozták. A háború után a szövetséges és társult főhatalmak a legyőzött államokkal kötött békeszerződésekbe vettek fel nemzetiségvédelmi, illetve az ekkor született új terminológia szerint a faji, nyelvi vagy vallási kisebbségek védelmét szolgáló rendelkezéseket. Az új és a területileg meggyarapodott államokkal pedig külön kisebbségi szerződéseket kötöttek. A trianoni béke szerződés harmadik részének 6. címe, 5460. cikkig, a magyarországi kisebbségek védelmére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, amelyekhez hasonló kötelezettségek vállalására a szövetséges és társult főhatalmak az úgynevezett utódállamok közül Csehszlovákiá t, Jugoszláviát és Romániát - mint tudjuk - különszerződésekben kötelezték. A magyar békedelegáció - történelmi tény - nem gördített akadályokat e rendelkezések elfogadása elé, amire egyébként egyes utódállamokat csak ultimátummal lehetett rávenni, mivel a zok összhangban állottak a nemzetiségeknek Magyarországon korábban már biztosított jogokkal. Ily módon talán Magyarország volt az egyetlen állam, ahol a trianoni szerződés idevágó paragrafusai új kötelezettséget nem képeztek, mert az 1868as nemzetiségi tö rvény már fél évszázaddal azelőtt kimutathatóan, sokkal szabatosabb formában és tágabb keretek között biztosította a magyar politikai nemzethez tartozó nemzetiségi polgárok jogait.
