Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 11. napja - A rehabilitációs alapról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KAPITÁNY FERENC, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
819 akkor majd a szavazás előtt jel zi a kormányzat támogatását. Hát kiderült, ha kiderült, de mi ezt is majd közvetlenül a szavazási procedúra előtt tudjuk csak meg. Összefoglalva az eddig elmondottakat: a szabaddemokraták azért, hogy a megváltozott munkaképességűek ne essenek el attól a pé nztől, amit ez az alap nyújthat, s legalább valamit kapjanak, támogatjuk a törvényjavaslatot, de elszomorodva vesszük tudomásul, hogy a szűkös anyagi helyzet mellett is jelentős javulást célzó javaslataink részben presztízsokokból, részben eljárásbeli korl átok miatt nem kerülhettek be a törvénybe. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Kapitány Ferenc képviselő úrnak, aki a független kisgazda képviselőcsoport nevében szól. Felszólaló: Kapitány Ferenc a függetl en kisgazda képviselőcsoport nevében KAPITÁNY FERENC, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kormányzatunk felismerte, és ezzel a törvényjavaslat hitet tett amellett, hogy az egészségkárosodás miatt a munkaerőpiacon hátránnyal induló emberek esélyeinek javítása csak célirányos állami szerepvállalással érhető el. A megváltozott munkaképességűek munkavállalását speciális foglalkoztatáspolitikai eszközökkel szükséges támogatni , ugyanis foglalkoztatási feltételeik megteremtése többletköltséggel jár. A foglalkozási rehabilitáció eszközrendszerének fontos eleme a rehabilitációs alap, hiszen ez egy olyan eszköz, mely egyfelől tükrözi azt az állami és társadalmi elvárást, hogy minde n gazdálkodó szervezet meghatározott mértékben foglalkoztasson megváltozott munkaképességű dolgozót, másfelől pedig aktív módon segítse elő a munkahelyteremtés támogatásával a foglalkoztatást. A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásában a munkahelyt eremtés preferálása csak egy elkülönített állami pénzalap működtetésével biztosítható, mely egyben azt is deklarálja, hogy az állam saját feladatának tekinti a foglalkozási rehabilitációban való részvételét. A fejlett nyugateurópai demokráciákban kialakul t gyakorlat is az előbbieket támasztja alá. Az egészségkárosodott emberek számára alkalmas munkahely kialakításának többletköltségei finanszírozásában egyfajta szolidarisztikus alapelven nyugvó, az állami újraelosztáson alapuló rendszerek alakultak ki. Eur ópaszerte ismert a kötelező foglalkoztatás és a munkahelyteremtés támogatásának rendszere. Ez még azokban az országokban is jellemző, ahol a munkanélküliség elenyésző. Temészetesen számottevő munkanélküliség mellett ez a rehabilitációs eszköz fokozott sze repet kell hogy kapjon. Szó szerint is társadalmi feladatot lát el. Sajnos, hazánkban ma még növekvő, de még hosszú távon is érzékelhető munkanélküliséggel kell számolni. A munkaerőpiac gyökeres átalakítása valamennyi munkavállalói réteget, de különösen a hátrányos helyzetű csoportokat érintette. Így a munkavállalási esélyeiket alapvetően meghatározza az alkalmas munkahelyek száma, ami fokozza a saját helyzetükből már amúgy is meglévő nehézségeiket. A törvényjavaslat érezhetően az alap eddigi ötéves működés ének tapasztalataira figyelemmel készült. Előremutató eleme, hogy lehetővé teszi az alap forrásainak az Országgyűlés által a lehetőségek és szükségletek szerinti mértékben történő bővítését. Ez a parlamenti kontroll és az alap elosztásának a törvényjavasla t szerinti mechanizmusa a foglalkozási rehabilitáció egyik legfontosabb elemének demokratikus működését biztosítja. Szükségenek látom, hogy az általános jellemzésen túl a törvényjavaslat egykét részletével behatóbban is foglalkozzam. A törvényjavaslatban foglaltakról leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a korábbi kormányrendelethez, nevezetesen az 59/1980. számú minisztertanácsi rendelethez képest jelentős változást ugyan nem tartalmaz, de azt most biztosítja - tekintettel a nemzetközi egyezményekre is , hogy mindezeket a jövőben nem rendeleti, hanem törvényi szinten szabályozza. Így nyújt garanciát a megváltozott csökkent munkaképességűek elhelyezkedési esélyeinek némi javításához.
