Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 11. napja - A rehabilitációs alapról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KAPITÁNY FERENC, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
820 (17.40) A munkáltatókat terhelő, a rehabilitációs alapba történő kötele ző befizetések mellett az önkéntes befizetésekre is számít, illetve a központi költségvetés is remélhetőleg egyre növekvő szerepet vállal az elhelyezkedési esélyegyenlőség javításában. Kétséges azonban, hogy ez a törvényjavaslat önmagában - ismerve a probl émakör igen összetett jellegét - tude érezhető javulást eredményezni más intézkedések meghozatala nélkül. Ugyanis tudjuk, hogy a 60/1991. számú országgyűlési határozat a társadalombiztosítási reform célkitűzéseiről szólva is célként tűzi ki a rokkantnyugd íjazás, illetve a rehabilitáció orvosi és egyéb jogi feltételeinek felülvizsgálatát. Nyilvánvaló az összefüggése a jelen törvényjavaslattal, vagyis az országgyűlési határozat célkitűzését követi. A foglalkoztatási rehabilitáció szerint tapasztalható sikert elenség számos oka, valamint a jelent nehezítő tényezők közül csak néhányat szeretnék kiemelni. Először is a jelen munkanélküliség nemcsak mennyiségi okokból, hanem a foglalkoztatás minősége szempontjából is korlátot jelent a rehabilitációs foglalkoztatásn ál. Hiszen többen kénytelenek végzettségüknek és képzettségüknek megfelelőnél alacsonyabb színvonalú munkát alacsonyabb bérért is elvállalni, holott ezeket a feladatokat talán éppen a rehabilitáltak is elláthatnák. Azonkívül az éleződő piaci verseny a váll alkozásokat is a sokoldalúan felhasználható munkaerő alkalmazására ösztönzi. Ezért a vállalkozókat a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására rábírni sem a befizetési kötelezettségük növelésével, sem céltámogatásával ma nem lehetséges, hiszen itt el lenérdekek ütköznek egymással. A rehabilitációs alapba történő befizetést egy újabb elvonási formaként élik meg, és így is értékelik, vagyis nem lelkesednek érte. A befizetett pénzekből legfeljebb célfoglalkoztató létrehozására lesz lehetőség, annak összes hátrányaival. Ilyen adott esetekben a humánumra hivatkozni ellenkező érdekeik mellett vajmi kevés eredményt hozhat. Igen lényeges gondnak látom, hogy a korábbi gazdálkodási szerkezet jelentős és egyre fokozódóbb átalakulása nyomán tömegessé válik a 30 főn él kisebb létszámú gazdálkodó szervezetek száma, ahol tudvalevőleg befizetési kötelezettség nincs. Ez is az alap pénzügyi helyzetét gyengíti. Ehhez jön még a 6700000 ezer munkanélkülivel kieső befizetés ténye is. Van azonban az egyén szempontjából is figy elembe veendő szempont, és most a rehabilitációba bevonandó csökkentett munkaképességűekre gondolok, akiknek a javát kívánja szolgálni e törvény. Az évtizedek óta kialakult helytelen szemléletből és gyakorlatból eredően e személyek tartózkodó magatartása i s akadálya lehet a foglalkoztatási rehabilitáció hatékonyabb működtetésének, benne a társadalmi célok elérésének. Természetes, hogy ezek a törekvések az előbb említett egyének valós érdekeinek szempontjából legfeljebb helyteleníthetők, de el nem ítélhetők. Inkább arra ösztönöznek, hogy az arra illetékesek ezt a kérdést mihamarabb komplexen vizsgálják meg, és rendezzék a kölcsönös előnyök megismertetésével, amelyek természetszerűen ugyancsak az életből adódnak. Miről is van szó? A jelenlegi jogi, orvosi stb. feltételek a megváltozott vagy születésétől eleve csökkent munkaképességű dolgozókat arra ösztönzik, hogy orvosilag minél magasabb százalékú munkaképességcsökkenést állapítsanak meg az orvosszakértői bizottságokban. A jelen munkaerőhelyzetben a munkáltat ónak is ez az érdeke, hiszen így adott esetben végkielégítés nélkül szabadulhat meg a már nem kívánt dolgozótól. Itt a munkaadó érdeke érvényesül. De van egy másik oldal. Mint ismeretes, ezt látja a maga részéről előnyösebbnek, aki leszázalé koltatja magát; 50%os munkaképességcsökkenés esetén rendszeres szociális járadékra vagy átmeneti járadékra, 67%os munkaképességcsökkenés esetén rokkantsági nyugdíjra válhat jogosulttá. Ebből következően zömében az 50% alattiak esnek a foglalkoztatási r ehabilitáció hatáskörébe. Legalábbis minden azt a látszatot kelti, hogy az arányok ebben az irányban fognak elhúzódni. Értelemszerűen tehát ezek a személyek mindenképpen egy biztos jövedelem elérésére törekszenek és nem egy bizonytalannak látszó rehabilitá ciós új munkahelyre. Az már külön
