Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - A magyar energiapolitikáról szóló tájékoztató és országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ZSEBŐK LAJOS (MDF)
791 Azt szeretném alátámasztani, hogy pillanatnyilag nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az alaperőmű kérdésében dönthetnénk. Ehhez sorra kell vennünk, hogy mik azok, amelyek nek alapján. mit kell tudnunk, milyen ismeretekkel kell rendelkeznünk ahhoz, hogy az alaperőmű kérdésében dönteni tudjunk. Az első ilyen leglényegesebb dolog szerintem: tudnunk kell, hogy a villamosenergiaigény hogyan változik a jövőben? A következő, hogy a meglévő erőműpark mit tud, meddig tudja és egyáltalán milyen állapotú. A harmadik kérdés, amit ismernünk kell, hogy összehasonlító módon az energia hatékonyságában rejlő lehetőségeket megismerjük, hogy hasonlítani tudjuk a többihez. Ismernünk kell az en ergiafüggőségünket, menynyire tekinthetjük lényegesnek, illetve első számú meghatározó szempontnak. Végül tisztában kell lenni azzal, hogy mikre vagyunk képesek finanszírozási oldalról, tehát a beruházások forrásai hogyan, miből teremthetők elő. Nagyjából ezek azok, amiket tudnunk kell ahhoz, hogy a döntésünk megalapozott legyen. Hogyha ezeket én sorra veszem, az elsőt, a villamosenergiaigény hogyan változik című kérdést, akkor választ kell találnom arra, hogy a gazdaság mikor indul meg, hogyan, milyen irá nyban, milyen ütemben változik. Az előterjesztésnek az a feltevése, hogy 1990 és 2000 között 34% GDPnövekedéssel számolhatunk, és erre kell építeni az erőműépítéseinket. Ezt én optimistának tartom, és szeretném én is, hogy így alakuljon, de nem látom egy általán biztosítottnak. Tudnunk kell továbbá, hogy a villamosenergiaigényt meghatározhassuk, hogy ez a meginduló gazdaság merre halad, milyen összetételű lesz az energiaigényesség szempontjából. Továbbá tudnunk kell azt, hogy az energiaigény szempontjából meghatározó iparágak mennyire lesznek korszerűek és hatékonyak, és tudnunk kell azt is, hogy általában a GDP előállításának milyen lesz az energiaigénye az egész gazdaságot tekintve. Mindezeket, amiket felsoroltam, ezeket nem tudjuk megválaszolni kellő biztonsággal, egy megalapozott döntéshez szükséges biztonsággal. A következő kérdés: a meglévő erőműpark mit tud, meddig tudja, vagyis milyen állapotú? Ezt ismerjük leginkább, és az MVM Rt. szerint a követ kező 15 évben az erőművek közel felét le kell állítani. Én ezt el tudom fogadni több okból is. Az egyik ok a környezetvédelmi szempont, nyilván egy újonnan megépített, korszerűbb technológiájú erőmű környezetvédelmi szempontból is elfogadható lesz, és elfo gadhatónak tartom a következő gondolatsor miatt is, ami az energiahatékonyságról beszél, mert az energiahatékonyság az erőműveknél kezdődik. De hogyha az energiahatékonyságról beszélünk - nem akarom részletezni, hisz Pap János képviselőtársam ezt elmondta , pontosan összehasonlítható módon ki kell dolgozni, hogy ebben milyen lehetőségek rejlenek. Nem rendelkezünk ezzel a kidolgozott rendszerrel. A következő kérdés, hogy az energiafüggőségünket mennyire tekintjük, tekinthetjük lényegesnek, illetve első szám ú szempontnak. A vágy, a szándék oldaláról ez egy nagyon lényeges dolog, én elhiszem, de primér energiaforrásainkat figyelembe véve, a lignitvagyontól és részben a hazai széntől eltekintve, mindenképpen kényszerhelyzetben vagyunk, mert a földgázt és az ola jat döntő részt vásároljuk, az import kőszenet nyilván, hogy csak vásárolni tudjuk, mert ami kőszenünk van, az minimális, és a kitermelési költségei borzasztó nagyok. És a gazdaságosan feldolgozható hazai uránmennyiség a véges készletektől és a világpiaci ártól függ, de ha arra gondolok, hogy ezt az uránt fel kell dolgozni, egy erőműben használható módon fel kell dolgozni, akkor mindenképpen megjelenik - már rövid távon is - egyfajta kényszerhelyzet, egy ráutaltság, ami nem a függőséget jelenti.
