Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 2. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A társadalombiztosítási képviselők 1993. évi választásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALOGH GÁBOR (független)
79 hogy amit intézményesen kormánynak, hivataloknak kellett elintézni, most az ő nyakukba varrják azzal a rendkívül lassan és b izonyos szempontból nem hatékonyan működő lehetőséggel, amit - bármilyen jó törvényt fogunk hozni - rendelkezésükre bocsátunk. Én azt hiszem, hogy a probléma, amellyel kínlódunk, és főleg pénzügyileg nem oldható meg, hiszen a minap hallottunk olyan felszól alást, hogy az sem volt megoldás, hogy bizonyos vagyoni lehetőséghez juttatjuk a társadalombiztosítást, mert ennek a jövedelmezősége csak majdlagos lesz, tehát hiába jut vagyonhoz, a problémáit nem tudja megoldani. Még kevésbé tudja megoldani a problémát i lyen kiszolgáltatott módon, az esetlegesen létrehozott önkormányzatok segítségével. Azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat nem eléggé átgondolt, ez a törvényjavaslat nem mérte fel azt a zsákutcát, amibe ebben a témában ez idáig a Parlament és a társadalom j utott. Én ezt az utat járhatatlannak találom, kérem a tisztelt Ház bölcsességét, hogy a törvényjavaslatot vegye le napirendjéről. Elnök úr, köszönöm, hogy meghallgattak. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Balogh Gábor független képviselő úrnak . Felszólaló: Balogh Gábor (független) BALOGH GÁBOR (független) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Az elmúlt alkalommal elsődlegesen politikai oldalról közelítettem meg a társadalombiztosítási képviselők választásáról szóló törvényt. Akkor kiemeltem azo kat a fontosabb sarkpontokat, amelyekre az elmúlt negyven év során az akkor egyeduralkodó párt rájött, illetve amit alkalmazott. Ennek alapján idéztem Apró Antal egyik írásából, amelyik indokolta, hogy a társadalombiztosítást miért kell a szakszervezetek i rányítása alá vonni. Utána idéztem a moszkvai befolyás alatt álló Szakszervezeti Világszövetség Társadalombiztosítási Chartájából, amelyik egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a társadalombiztosítás demokratikus vezetése azt jelenti, hogy a szakszervezete k reprezentatív szervezeteié a vezetés. Majd 1984ből vettem idézeteket, amikor Gáspár Sándor a következőket kérdezte: állami vagy szakszervezetie a társadalombiztosítás? Akkor úgy nyilatkozott, hogy egyik sem - vagyis amikor a társadalombiztosítás a szak szervezetek irányítása alól kikerült, akkor már nem lehetett a szakszervezeteké. Ez a felismerés egy politikai döntés nyomán született meg, amelyre utalt Rácz Albert, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal akkori vezetője a következőképpen: "Régóta köztudomás ú, hogy e funkció valójában nem a szakszervezetek tevékenységi körébe tartozik, tehát ki kell onnan venni." A felismerés politikai jelentőségű, tudniillik a szakszervezetek politikai hatalomként jelentek volna meg. Egyértelműen bizonyítható, hogy a párt - tehát az MSZMP - döntése is azért született meg 1983 októberében, hogy a szakszervezetek nehogy politikai funkciót lássanak el, azt töltsenek be. Most - egy svédcsavarral - amerikai mintára akarják átalakítani a társadalombiztosítás önkormányzatát. Én nagy on helytelenítem, hiszen azt el kell ismerni, hogy Nyugaton a kemény szakszervezetek vívták ki azokat a szociális vívmányokat, harcolták ki, amelyekkel jelenleg rendelkeznek. De azt nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon teljesen másfajta fejlődés ind ult meg. Nem szakszervezeti alapon teremtődött meg 1950 után, sőt még előtte sem, az emberek szociális biztonsága. Nyugaton, ha valaki szakszervezethez tartozik, automatikusan kiterjed rá a társadalombiztosítás, legalábbis az USAban. Ha nem tartozik, akko r nem terjed ki rá, legfeljebb egyéb segély jellegű ellátásokra válik jogosulttá. Ez az egészségügy terén is megmutatkozott. Nemrég hangzott el Clinton elnök beszéde, amelyben egyértelműen jogkiterjesztésről szólt, mert az USAban több mint 30 millió ember nek nem volt egészségbiztosítása. Ez Magyarországra vetítve azt jelenti, mintha egymillió ember nem tartozna a társadalombiztosítás alá, egymillió embernek nem lenne egészségbiztosítása. (11.40)
