Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 2. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A társadalombiztosítási képviselők 1993. évi választásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALOGH GÁBOR (független)
80 Vagyis amikor összekapcsolják a szakszervezeti jelleget és a társadalombiztonságot, akkor ez a torzó születik belőle. Csak sajnos, torzó mint kép nagyon szép lehet és nagyon értékes, de - mint ahogy a tapasztalatok mutatják - a szakszervezeti igazgatás alatt álló torzóban nagyon sok probléma merül fel. Én a saját bő römön éreztem, amikor a társadalombiztosításnál dolgoztam. Nagyon jól tudtam, hogy a SZOT alatt működő társadalombiztosításban dolgozóknak a jövedelmi helyzete az államigazgatási dolgozókhoz képest nagyon elmaradott, körülbelül a kétharmadát tette ki az a jövedelem, amelyikkel a társadalombiztosításban dolgozók rendelkeztek. Ugyanígy maga az infrastruktúra is rendkívül leromlott volt. A társadalombiztosítás nem győzi utánpótolni mind a mai napig azt a technikai elmaradottságot, amelyik a SZOT irányítása ala tt keletkezett. Azt elismerem, hogy a nyugati országokban a szakszervezetek magasabb színvonalat harcoltak ki, hiszen magasabb volt az életszínvonal is. De a szociális biztonság nem az egész lakosságra terjedt ki, hanem csak a lakosságnak egy meghatározott hányadára. Ezt Magyarországon, amikor az állami irányítás alá került a társadalombiztosítás, az állam vette át a társadalombiztonság megteremtésének a funkcióját, kiterjesztette a lakosság egészére. Tehát Magyarországon az 1950. évi 38%ról 100%ra hozta föl a társadalombiztosításba bevont személyeknek a körét, míg Nyugaton ez legjobb esetben is 95%. Ez a legjobb eset NyugatNémetországra jellemző. Tehát, amikor én azt mondom, hogy nem szabad a szakszervezeteknek átvenni a társadalombiztosítás irányítását, én figyelembe veszem mind a szakmai, mind a politikai, mind pedig a gazdasági következményeket. Tisztában vagyok vele, hogy a Kormánynak és a szakszervezetnek a paklijába tekintettem bele, és nem szeretik, hogyha valaki kívülállóként ezt megteszi és - hog y így mondjam - kibicel. De szerencsére egy országgyűlési képviselő nem tekinthető kibicnek, hanem valamilyen érdeket érvényre juttat, képvisel. Ma Magyarországon a Kormány és a szakszervezetek megállapodását a Parlamentben mindegyik parlamenti pártfrakció üdvözölte. Méltánylandónak tartom én is. De csak ésszerű határok között. Nagyon veszélyesnek tartom, hogyha a politika diadalmaskodik a józan ész felett. Magyarországon a társadalombiztosításnál el kell dönteni, hogy az társadalmi biztosítás vagy a társad alomnak a biztosítása. Tudatosan használom a megkülönböztetést, habár a magyar nyelvtani szabályok szerint nagyon hasonló a jelentéstartalom. Ha a társadalomnak a biztonságát teremtjük meg, a társadalomnak a biztosítása, akkor nemcsak a szakszervezetekre t erjedhet ki a jelöltállítási jog, hanem más szerveződésekre is. Ha társadalminak tekintjük, akkor viszont azokra terjedhet ki - mint ahogyan a német példa is mutatja , akik fizetik a járulékot: tehát a biztosítottakra, illetve a munkáltatókra. Éppen ebből a szemszögből kell megnézni, hogy most ténylegesen megvalósíthatóe a társadalmi jellegű elv vagy a társadalomnak a biztonsági elve. Abban az esetben, hogyha a társadalom biztonságáról van szó, akkor egészen más feladatok hárulnak rá. A következő , ami szorosan ehhez kapcsolódik, hogy Magyarország lakosságának 80%a vidéken él. Az önkormányzati képviselőválasztás egyértelműen vízfejcentrikus, fővároscentrikus, nem veszi figyelembe a területi elveket. Éppen ezért javaslom, és javasoltam, hogy a reg ionalitás jelenjék meg, hogy minden megye legalább egy jelöltet föl tudjon mutatni, illetve a társadalombiztosítás önkormányzatába be tudjon juttatni. Erre adtam be módosító javaslatot, amelyben nagyon fontosnak tartom egyrészt a politikai jellegnek, tehát a nagypolitikai jellegnek a kiszűrését, másrészt a területiségnek a megjelenítését. Vagyis érvényesíteni azt a szabályt, ami Magyarországon is érvényes, hogy nem a központban kell, hogy eldőljenek a dolgok, hanem a területi sajátosságoknak, a valódi demok ratikus képviseleti jognak megfelelően elsődlegesen helyben, illetőleg annak nyomán a társadalombiztosítás önkormányzatában. Nagyon fontos kritériumként állapítottam meg, hogy a képviselőválasztáson regionális listát állíthat minden olyan, politikai jelle gű szervezetnek nem minősülő szövetség vagy konföderáció,
