Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 2. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A társadalombiztosítási képviselők 1993. évi választásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - DÉNES JÁNOS (független)
78 rendelkezett arról - nem is nagyon rendelkezhetett , hogy az idei évre áthozható lenne. Úgyhogy ennek a válas ztásnak jelenleg nincsen fedezete. A harmadik ilyen probléma teljesen gyakorlati és a választás technikai feltételeit érintő probléma, aminek többféle megoldása is kínálkozik. Ez pedig arról szól, hogy a szavazóhelyiségek jó részét olyan épületekben alakít ották ki, amelyeknek a hétköznapi üzemeltetése igen nehezen megoldható szavazóhelyiség céljára - olyanok, mint iskola, óvoda és bölcsőde. Ezt a problémát feltehetően két módon lehet kezelni. Az egyik az, amit Wekler képviselőtársam benyújtott, miszerint a szavazókörzeteket nagyobb területre állapítjuk meg, körülbelül a duplájára, mint ami az országgyűlési választásokon volt - ezzel valószínűleg el lehet érni, hogy megfelelő épület jusson mindenhová. A másik lehetőség az, hogy kétnapos szavazást tartunk. (11 .30) Ez a kétnapos szavazás sem járna egyébként plusztöbbletköltséggel, feltehetőleg valamit emelne is a részvételeken. Ezeket a korrigálandó hibáit látjuk a törvényjavaslatnak, amire részben saját módosító indítványt már tettünk, részben más képviselőtárs aink már megtették helyettünk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Még két képviselőtársunk iratkozott fel vezérszónokként az MDF, illetve a független kisgazda képviselőcsoport részéről, ő k azonban nem tartózkodnak itt a teremben. Kérdezem, hogy képviselőtársaim közül kíváne valaki felszólalni? Kérem, jelezze szándékát. Igen. Megadom a szót Dénes János független képviselő úrnak. Felszólaló: Dénes János (független) DÉNES JÁNOS (független) Elnök Úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy a társadalombiztosítás igen hosszú, meddő vitára és sehova nem vezető útra tekint vissza, ismételten úgy érzem, hogy ingoványos talajra érkezünk akkor, amikor az előbb elmondottak ala pján szembe kell néznünk azzal, hogy önkormányzati jelleget adunk a társadalombiztosításnak és erre az önkormányzatra tisztségviselőket választunk, s ennek a hogyanja, mikéntje jelenleg a Parlament feladata a benyújtott törvényjavaslat alapján. A magam rés zéről korábban már jeleztem, hogy a társadalombiztosítás nem a kivétel, nem a jogosultság oldaláról omlott össze, hanem a befizetések elmulasztása oldaláról. Ha a tisztelt Ház jól emlékszik, vagy legalábbis egyesek, akkor hivatkozom arra, javasoltam, hogy az adósok börtönét meg kell nyitni azon urak számára, akik a dolgozóiktól levonták az idevonatkozó kötelezettséget, ugyanakkor a levont összeget sem fizették be, nemhogy azt, amelyet kötelező lett volna befizetniük, miközben többmilliós prémiumokat és több milliós végkielégítéseket vettek fel. Tehát ez az alap, amiből ki kell indulnunk. A szóban forgó intézmény hivatal volt, állami intézmény volt, amely örökölte az összes ellentmondást, amelyet a bukott rendszerből örökölhetett. Ezt bizonyítja, hogyan viselk edett a jeles intézmény adott esetben az '56os kárvallottak esetleges adminisztratív problémáinál, nyugdíjkiegészítésnél, a Némethkormány által megszavazott, törvény vagy rendelet rangján végrehajtandó utasításokat hogyan szabotálta el. Az elmúlt idősza kban viszont a tisztelt Ház, a Kormány nem boldogult ezzel a mamutszervezettel sem pénzügyileg, sem adminisztratíve, sem sehogyan, ezért most próbálunk valami önkormányzati módon kiutat keresni. Ezeket a szerencsétlen embereket - akiket valamilyen létrehoz ott törvény és közösségi erkölcs alapján be fogunk választani ezekbe a bizottságokba - ne hozzuk eleve abba a lehetetlen helyzetbe,
