Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
739 annak a munkanélkülijáradéknak, amit nem kap. A képzés időtartama alatt tehát kifejezetten előnyösebb helyzetbe kerül ebben a vonatkozásban a munkanélküli. Tekintettel arra, hogy az átképzés sohasem a munkanélküliség megkezdésének ke zdeti időszakában ajánltatik föl a munkanélküli számára, hiszen egyeztetni kell több vonatkozásban, ez általában egy meghatározott munkanélkülijáradékon eltöltött idő után jelenik meg. Ha megnézzük a konkrét gyakorlatot, Magyarországon általában átlagosan 8 hónap az átképzési időtartam. Konkrét eseteket vizsgáltunk meg, az esetek nagynagy többségében a munkanélkülijáradékon töltött idő, majd ezt követően a képzés időtartama alatt, a képzési támogatási idő összessége meghaladja azt az időintervallumot, am it akkor töltene el jogosulti, ellátotti pozícióban a munkanélküli, ha nem vállalt volna átképzést, illetőleg nem vett volna részt átképzésben. Itt tehát nem áll az a következtetés, amely az ön interpellációjából következik. Ezen túlmenően az átképzésben t öltött időt társadalombiztosítási szempontból is jogosulti időnek tekintjük, tehát e vonatkozásban sem éri sérelem a munkanélkülit. Kétségtelen, hogy egy ponton, itt a törvény szigorúbbá válása kapcsán előfordulhat az a helyzet, hogy el nem helyezkedést kö vetően már az új jogszabályi feltételeknek megfelelően veszik újra számba mint igényjogosultat, de hát ez a világon mindenütt így működik. Ott, ahol egy törvény szigorúbbá válik egy meghatározott időponttól kezdve, attól az időponttól kezdve minden igényjo gosultra nyilvánvalóan az akkor hatályos törvény szabályait kell alkalmazni. Azt gondolom tehát, hogy a fentiekből következően az átképzést jó kicsit így összességében és teljességében vizsgálnunk. Egyetlenegy dolog van, amire még szeretnék utalni, és a de cemberi kérdésfeltevésében is kicsengett ez a gondolat abból, amit elmondott. Talán ön szerencsésebbnek tartaná, ha az átképzés időtartamát valamiféle szüneteltetési okként kezelnék. Nos, ez egész egyszerűen azért lehetetlen, képviselő úr, mert mint utalta m rá, ellátotti viszonyban marad az átképzésben részt vevő, vagyis jogosultságokat élvez. Következésképpen nem lehet szüneteltetni. Azt hiszem, akkor a szabadságvesztés büntetését töltővel példálózott ön. Ne feledjük el, aki szabadságvesztés büntetését töl ti, az semmiféle ellátásban nem részesül, tehát ott teljesen világos, hogy megszakad a büntetés töltésének időpontjában a jogosulti idő, majd újra folytatódik, hiszen közben van egy üresjárat, amikor semmiféle ellátást nem kap a szabadságvesztés büntetést töltő. Ezzel szemben az átképzésben résztvevő - mint már utaltam rá - átképzési támogatásban, tehát ellátotti jogosultságokban részesül, következésképpen fogalmilag nem merülhet föl a szüneteltetési okként való kezelése az átképzésnek. De ezen túlmenően mé g egy dologra szeretnék utalni, és én nem hiszem, hogy a Parlament akaratával ez ne találkozna, ezt a törvényt abba az irányba elvinni, hogy az átképzési idő után újra ott folytatódjék a jogosulti idő, ahol azt megelőzően tartott, egész egyszerűen arra ösz tönözné a munkanélkülit, hogy az átképzés után ne helyezkedjen el, mert abban tenné érdekeltté, hogy töltse le még azt a jogosulti időt, amit még az átképzés után és az átképzés előtt eltöltött idő esetén a törvény biztosítana. Egészen eltorzulna tehát a t örvénynek az a szelleme, hogy alapvetően azért arra kell ösztönözze a törvény - és ösztönzi is, megítélésem szerint - a munkanélkülit, hogy az átképzés után ő maga is törekedjék arra, hogy megfelelő módon el tudjon helyezkedni. Minderre tekintettel tehát - mint decemberben is - az álláspontom változatlanul az, hogy szükségtelen e vonatkozásban a törvény módosítása. Ami azon kérdését illeti, hogy a törvény módosítása (Az elnök poharának megkocogtatásával jelzi az idő múlását.) jogbizonytalanságot teremte va gy sem, ön azon képviselők közé tartozik, aki leggyakrabban nyújt be önálló képviselői indítványt a törvény módosításához, de én nem hiszem, hogy ezt olyan szándékból tenné, hogy jogbizonytalanságot kívánnak teremteni a törvény körül. Meggyőződésem, hogy e z nem is vezet odáig, hiszen egy törvény, ha kellően rugalmas tud lenni a
