Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - TOMPA SÁNDOR (MSZP)
740 megfelelő időpontoknak megfelelő módosításokkal, éppen azt a jogbiztonságot szolgálja, hogy az adott helyzetet mindig megfelelően szabályozza. Mindezekre tekintettel tehát kérem Önt is, és a Házat is, hogy az interpellációra adott válaszomat elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm miniszter úr válaszát. Viszonválaszra átadom a szót Tompa Sándor képviselőtársunknak. TOMPA SÁNDOR (MSZ P) Köszönöm szépen a szót, Elnök Úr. Köszönöm szépen a válaszát miniszter úr. Ez a múltkori kérdés és a mostani interpelláció is számomra azt mutatja, hogy igen differenciált módon lehet megítélni és értelmezni és a gyakorlat is azt mutatja, hogy igen sok féle eset előfordul. Azt hiszem - Borsod megyei példákat tudok mondani , a Munkaügyi Központ, illetve az Északmagyarországi Regionális Átképző Központ munkatársainak is az a véleménye, hogy nagyon sokszínű, változatos szituációkkal, esetekkel találkoznak , és a törvény sokszor gátjává válik annak, hogy azoknak az embereknek, akik részt vesznek ebben az átképzési folyamatban, a lehető legrugalmasabban intézzék az ügyeit. Ne adj' isten, feltételezve azt, hogy ők minél előbb szeretnének visszakerülni a munkáb a, szeretnének részt venni a gazdaságitársadalmi életben, számukra a lehető legrugalmasabb szabályozás jöjjön létre. Ebből a meggondolásból kérdeztem és interpelláltam. Nos, egyetértve azzal, hogy - ahogy ön is fogalmazott - kötelező, tehát nem lehetőség, kötelező az átképzés elfogadása. Szeretném azonban emlékeztetni, hogy csak Borsod megyében, ahol egy regionális átképző központ működik, a ma már több, mint 72 ezres munkanélküli létszám mellett néhány ezer főre tehető az, aki szervezett átképzésben részt vehet. Decemberi adatok vannak itt előttem, ebből világosan látszik, illetve az elmúlt két hétben egy - éppen az önök minisztériuma és oktatási bizottsága által szervezett látogatáson kaptunk erről pontosabb képet, hogy néhány ezer főre tehető azoknak a s záma, akik részt vehetnek ebben. Nos, ez a néhány ezer fő természetesen olyan módon szeretne részt venni, hogy gazdagodva, nagyobb lehetőségekkel, nagyobb tudással, ismereteit megújítva kerüljön be az átképzés után a gazdasági vérkeringésbe. Ha azonban a t örvény eddigi életét végigtanulmányozza, akkor azt látja, hogy ki kell várnia - ahogy ön is utalt rá a végén a válaszában - az éppen akkor aktuális szabályozás szerinti munkanélkülijáradék legvégét, és annak legvégén célszerű átképzésre jelentkezni, és íg y bizony a végén kitölti a teljes időt. Csak szeretnék utalni arra, hogy a 91. évi IV. törvény '91. december 28ai módosítása szerint a leghosszabb munkanélkülijáradékra jogosító idő után az első szakaszban 360 napot, a második szakaszban 180 napot vehete tt igénybe, illetve kapott járadékot a munkanélküli. Majd ennek a törvénynek a '92. decemberi módosítása már az első szakaszt 90 napra, a másodikat 270re csökkentette. (15.40) Összességében mintegy 180 nappal csökkent a járadék folyósításának időtartama. Nos, ha ezt valaki bekalkulálja, és - ne adj' isten - előre is gondolkodik, akkor tényleg az a munkanélküliek által felvetett tipp - és sokszor talán a munkaügyi átképzésben részt vevők, szervezők tippje - fog működni, hogy a végén érdemes részt venni ebbe n a képzésben - részt vehet, mindenfajta jogosultságot igénybe vehet. Nos, ez a kiskapu is mondatja velem: tegyük rugalmasabbá ezt a törvényt, és próbáljuk meg olyan irányba módosítani. Ezért is forszíroztam volna, és vártam volna esetleg öntől egy olyan v álaszt, amely szerint nyitott a Munkaügyi Minisztérium egy ilyen fajta módosítás előtt, vagy kezdeményezni fogja. A magam részéről ezt tehát ilyen formában nem tudom elfogadni, és a
