Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - A magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - BÖRÖCZ ISTVÁN, DR. a független kisgazda képviselőcsoport vezérszónoka:
696 is ügyrendinek minősített megállapítását, jelesül, hogy a bevándorlási, idegenre ndészeti törvénynek legalábbis együttesen, párhuzamosan kellene futnia az állampolgársági törvény vitájával, és együttesen kellene meghozni ezt a két törvényt, illetőleg jobb volna - ha jól értettem az ő szavait - ha a bevándorlási törvény megelőzné az áll ampolgársági törvény elfogadását. Kétségtelen tény: komolyan kell mérlegelni ezt a felvetést. Így, kapásból végiggondolva a dolgot, én azonban nem tartom kizártnak, hogy pontosan egy fordított logikának kell érvényesülnie. Lehetséges, hogy az állampolgársá gi törvénynek, az állampolgársági jogviszonynak - mint alapvetőbb, fundamentálisabb jellegű törvénynek - kell előbb megszületnie ahhoz, hogy ehhez lehessen igazítani a bevándorlási szabályokat. Még magam sem vagyok biztos ebben az álláspontban, de el tudok képzelni egy ilyen, fordított logikát is - nem okvetlenül az a helyes következtetés, amit ő e tárgyban kifejtett. Tisztelt Ház! Rátérek felszólalásomra. Magyarország az elmúlt három év alatt befogadó országgá vált. Helyzetünk hasonló a nyugati országokého z: kevesebb ember hagyja el az országot, mint ahányan betelepülnek. A hasonlóság azonban csak félig igaz, hiszen Magyarországra elsősorban nem más népekhez tartozók, hanem magyar származásúak jönnek. Az a tény, hogy ezek az emberek az anyaországba települn ek át, több dolgot fémjelez. Jelzi egyfelől azt a nyugalmat és biztonságot, amit országunk az itt élőknek nyújt, másfelől jelzi a magyarság részéről megmutatkozó bizalmat. Felfogható ez egyfajta visszajelzéseként annak a politikának, amely az egész magyars ág ügyét kívánja szolgálni. Azért tartottam szükségesnek ezt előrebocsátani, mert ezek a kérdések alapvető szempontok az új állampolgársági törvény megalkotásánál. Jelenlegi állampolgársági törvényünk - ahogy már többen is utaltak erre - a maga harmincöt é ves múltjával szinte matuzsálemnek tekinthető törvényeink között. Olyan politikai rendszerben alkották, amelyik a magyarság kérdését egészen másként kezelte, mint ami a mi felfogásunk e kérdésről. Tudjuk, hogy az a rendszer nem vállalt közösséget az akarat uktól függetlenül határokon kívülre került magyarokkal, sőt, a kettős állampolgárság kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmények - tudomásom szerint ezek közül már egy sincs hatályban - éppen azt célozták, hogy lehetőleg ne jöjjön létre államjogi kapcsol at az ország és a határon túl élők között. A magyarság ügyének kezelése megváltozott. A hatályos állampolgársági törvény ezért sem működőképes; időszerű, hogy új törvényt alkossunk. A beterjesztett törvényjavaslattal egyetértek, mert úgy vélem, hogy az meg felelően szabályozza állampolgársági viszonyainkat, és egy korszerűbb jogalkalmazás alapjául szolgálhat. Három rendelkezést emelek ki a törvényjavaslatból. Az egyik az állampolgárság megszerzésével kapcsolatos. Egyetértek azzal, hogy a külföldiek honosítás ának feltételeit szigorítsuk, és a honosítási kérelem benyújtását csak azok számára tegyük lehetővé, akik megelőzően hosszabb ideig éltek jogszerűen az országban. Ezek a feltételek garanciát jelentenek arra, hogy akik magyar állampolgárságot kérnek, azok i tt beilleszkedtek, családi és emberi kapcsolatokat alakítottak ki, itt kívánnak élni, és a magyar állampolgárság megszerzése természetes igényük. Azzal is egyetértek, hogy a honosítást kérők alkotmányos alapismeretből magyar nyelven vizsgát tegyenek, bizon yságot téve ezzel arról, hogy az ország viszonyait ismerik és az ország nyelvét megtanulták. Nagyon jónak tartom azt, hogy a törvényjavaslat a magyar származásúak állampolgárságszerzését a visszahonosításról szóló rendelkezések között szabályozza, és bizt osítja részükre mindazokat a kedvezményeket, amelyek őket a magyarsághoz való tartozásuk alapján megilletik. A visszahonosításnak nem feltétele, hogy a visszahonosítást kérő megelőzőleg hoszszabb ideig tartózkodjék az országban: joggal feltételezhetjük ugy anis, hogy a magyar származásúak régiúj hazájukba való beilleszkedése nem igényel hoszszabb időt.
